A napokban Koncz Zsuzsa Vándorcirkuszának szövege jutott eszembe, amikor fülembe jutott a hír: Topolyán néhány nappal azelőtt cirkusz járt. Ahogy jött, úgy el is ment a társulat. Szinte szótlanul, a legtöbbünk számára észrevétlenül. Az ünnep elmaradt. Gyerekkoromban városunkban gyakori vendégnek számított egy-egy cirkuszi társulat. Több napon keresztül maradtak és különleges hangulatot teremtettek. Még néhány évvel ezelőtt sem uralkodott a mostanihoz hasonló érdektelenség, szótlanság sem a közönség, sem a szervezők részéről, amikor plakát hirdette úton útfélen: Topolyára a cirkusz misztikus, egzotikus világa érkezik. Az akkor hároméves lányommal készülődtünk velük ünnepelni. Bár valamelyest kételkedtem a közös akciónk sikerében, mégsem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy a lányom a lakóhelyünkön is ízelítőt kaphasson a varázslatos világból. Mint kiderült, feleslegesen izgultam. A kicsi a sötét, hangos, szagos világban otthonosabban mozgott, mint én. Én most is idegenkedem a furcsa, bizarr, harsány cirkuszi világtól, és fenntartásaim is vannak az ottani állattartási és szerepeltetési szokásokkal szemben, de sajnálom, hogy ezúttal a nem mindennapi élményt lakhelyünkön a hároméves fiam nem élhette meg.
