Idestova fél éve annak, hogy Újvidék belvárosába költöztem. Sok szép dolog jár ezzel, de az is tény, hogy az embernek meg kell küzdenie a parkolóhelyért. A fizetős övezetben még akad ugyan szabad hely, de nem áll módomban naponta méregdrága SMS-eket küldözgeteni csak azért, hogy az autóm állhasson valahol. Pár sarokkal messzebb már ingyenes a parkolás, így sokan, ha egyszer sikerül beugraniuk, napokra, akár hetekre is otthagyják az autót. Én is ezt tettem.
Munka után Szabadkára készültem, két utas is várt rám. Úgy terveztem, hogy a megbeszélt időpont előtt kicsit rendbe teszem az autóm – lemosom, átnézem, hogy minden rendben van-e. Messziről láttam, hogy a jobb hátsó kerék már az utolsó leheletét is kifújta. Gyorsan felraktam a pótkereket, mert indulnom kellett.
Pár nappal később elvittem a gumit javításra, ahol közölték velem, hogy az oldala ki van vágva. Érthetetlen. Valakinek nem tetszett, hogy éppen az ő épülete előtt parkolok? Talán úgy gondolta, hogy ezek a nyilvános parkolóhelyek kizárólag őt illetik meg? Vagy egyszerűen csak balszerencsém volt, és valamilyen éles tárgy kivágta a gumit?
Azóta minden alkalommal, amikor visszasétálok az autómhoz, átfut az agyamon a gondolat: vajon ott van még? Vajon ép maradt? Úgy tűnik, mintha csak az autósok számára érzékelhető, sajátos háború dúlna a járda szélén, némán, íratlan szabályok szerint.
