Vasárnap húsvét. Az idei ünnepnek az a különlegessége, hogy a katolikus és az ortodox egyház egy napon tartja azt. Az utóbbi harmincöt évben hasonlóan 2017-ben, 2014-ben, 2011-ben és 2010-ben, 2004-ben, 2001-ben, valamint 1990-ben fordult elő, de például a távoli 1919-ben is egy napon ünnepeltek a katolikus és ortodox hívek. E heti írásunkban ez utóbbi év húsvétját elevenítjük fel a Délvidék című korabeli szabadkai napilap segítségével.
1919-ben a húsvét az idei évhez hasonlóan április 20-ára esett. A Délvidék aznapi számának vezércikkében az ünneppel kapcsolatban azt emelték ki, hogy az volt az I. világháború utáni első húsvét, amelyet a hívek békés körülmények között tarthattak meg.
„Végre a nagy világháború után egy békés husvet, amikor nem folynak harcok, nem öldösik egymást az emberek. Letették már mindenütt a gyilkoló szerszámokat és a legtöbb ember, ki valaha is katona is volt, hazatért békés otthonába. Sokan a »diplomaták fölbérelt gyilkosai« közül ezen a husvéton otthon eszik meg a családjuk körében a szentelt bárányt boldogan, legfeljebb sok elesett pajtásukra gondolnak, akiknek többé nincs és nem is lesz husvétjuk, csak egy feltámadás van számukra, az örök feltámadás, amikor majd mindnyájan találkoznak velük. Akkor majd elmesélhetjük nekik, mekkora sikere volt harcaiknak és megmagyarázhatjuk nekik, miért kellett meghalniok időnek előtte.
Az a jó, hogy a másvilágon már nem boszankodnak az emberek, mert különben sokat emlegetnék ennek az átkozott háborúnak az okozóit és sokszor vetnék nekik szemükre, miért is hajtották őket a vágóhídra” – olvasható az április 20-ai újság vezércikkében.
Még az április 15-ei Délvidékben közölték a Szent Teréz-templom nagyheti miserendjét.
„A nagyheti szertartások sorrendje a Szent-Teréz templomban a következő:
Nagyszerdán délután 4 órakor lamentáció.
Nagycsütörtökön délelőtt 9 órakor szentmise, utána oltárfosztás és délután 4 órakor lamentáció.
Nagypénteken reggel 7 órakor passió, fél 8 kor magyar szentbeszéd és 9 kor csonka mise: délután 3 órakor bunyevác szentbeszéd, 4 órakor lamentáció.
Nagyszombaton délelőtt 8 órakor tüzszentelés utána keresztvizszentelés és fél 10 órakor szentmise: mise után ételszentelés; délután 2 órakor ételszentelés és 6 órakor ünnepélyes feltámadás.”
A miserend alatt található rövid írásban pedig arra a kérdésre adták meg a választ, hogy szabad-e nagyszombaton húst enni.
„A keresztények között sokan nem tudják, szabad-e nagyszombaton húst enni. Erre nézve megnyugtathatjuk az aggodalmaskodókat, mert nagyszombaton déli 12 órakor megszűnik a böjt és ettől az időtől fogva szabad a huseledelek élvezése. Ezért is tartják a husszentelést nagyszombaton délelőtt” – állt a szabadkai napilapban.
A korabeli újságokból az is kiderül, hogy 1919-ben az ünneplésre az áruhiány és a drágaság nyomta rá a bélyegét. A Délvidék április 18-ai számának írása szerint Szabadkán legfőképp cukorból volt hiány.
„Megírtuk tegnap, hogy vaggonhiány miatt husvétra nem kaphat a város közönsége cukrot. Mint most értesülünk, mára sikerült a városnak vaggonokat szereznie, úgyhogy két városi tisztviselő és két rendőr azonnal el is indult Ujverbászra a közélelmezési hivatal 950 métermázsa cukráért. A cukor valószínűen pénteken már meg is érkezik és a kereskedők azt az ünnepek alatt, vagy legkésőbben az ünnepeket közvetlenül követő napokban kiadhatják a közönségnek.
Ezzel a hirrel kapcsolatban azonban arról is van értesülésünk, hogy a legtöbb szabadkai kereskedőnél a januári és februári cukorból még annyi maradt meg, hogy abból bőven kilehetne adni az egész március havi mennyiséget. De a kereskedők ezt nem tehetik meg a közélelmezési hivatalnak a megmaradt cukorral le kell számolniok.
Minthogy majdnem mindegyik kereskedőnél sok a cukormaradvány – mert a drága cukrot bizony igen sokan nem vették ki – ajánljuk a városi közélelmezési hivatal vezetőjének, engedje meg a cukor kiadását.”
Szintén az április 18-ai számban egy külön rövidhírben a narancs magas áráról adtak hírt.
„Eddig csak lehetett 3 koronáért kapni egy narancsot az utcákon, de most, úgy látszik, kezdenek a narancsosok is konjukturázni, mert öt koronáért adják narancs darabját. A 3 korona igen sok volt egy narancsért, de 5 koronát már igazán vétek érte megadni. Nem értjük, hogyan emelkedhetik így a narancs ára, – mikor a citrom még mindig csak egy korona” – írták százhat évvel ezelőtt.
Nyitókép: Fortepan/Kieselbach Tamás
