Felelősséggel válasszunk házi kedvencet!

Húsvét előtt az alkalomhoz illő téma után kutattunk, és mivel a nyúl az ünnep egyik szimbolikus állata, úgy döntöttünk, felkeresünk egy nyúltenyésztőt. A világhálón böngészve rá is bukkantunk Víg Attilára, aki többek között oroszlánfejű és kosorrú nyulakat tenyészt, és azokat elsősorban kisállat-kereskedéseknek adja el. Emellett emukat is tart – és ha már húsvét, az emut is bemutatjuk, hisz tojása körülbelül fél kilogrammos, és zöld színű, vagyis nem igényel festést, eredeti formájában is a feltámadás ünnepének dísze lehet.

A kisállattartás szépségeiről, nehézségeiről, a vállalkozásáról beszélgettünk Víg Attila szabadkai tenyésztővel.
– Az állatok szeretete az édesapámtól ered, aki többféle, elsősorban haszonállatot tartott, és én ott voltam mindig mellette. Már gyerekkoromban az volt az álmom, hogy állatokkal foglalkozzak. Azután felkeltette az érdeklődésemet az emutartás. Utánanéztem, hogy milyen törvények vonatkoznak rá, és hála istennek, szabad tartani őket. Megszereztem az engedélyt, hogy bejelentett emufarmom lehessen. Az emutartás nem egyszerű feladat, kisebb-nagyobb szerencsével haladtam. Nagy álmom, hogy az emut a húsáért tartsam, de ahhoz nagyobb terület kellene és nagyobb kapacitással kellene foglalkoznom velük. Sokan díszállatként tartják. Nem agresszívak, nem rugdossák az embert, ha kézhez szoktak, lehet őket simogatni, odabújnak a gazdájukhoz, de csak akkor, ha kizárólag a tulaj van jelen. Sokat rohangálnak, ezért nagy területet igényelnek. Zöld tojásokat tojnak, amik körülbelül 420–650 grammosak, húsvétkor nem is kell festeni. Az emutartással párhuzamosan bejegyzett gazdaságot is vezettem, amivel a pet shopoknak tudtam árut biztosítani. Ez is jól működött egy ideig, de azután jött egy törvény, és meg kellett szereznem egy tanúsítványt, le kellett vizsgáznom. Ezt teljesítettem, és szépen működött a gazdaságom, hörcsögöket, nyulakat, különböző madarakat vásároltak tőlem, azután az üzleti életben olyan változások történtek, hogy sajnos be kellett zárnom a vállalkozásomat, de továbbra is tenyésztem az állatokat, és az ünnepek előtt hagyományosan megugrik irántuk a kereslet – fogalmazott beszélgetőpartnerünk.

Víg Attila korábban sünöket is tartott, jelenleg háromféle hörcsögöt, degukat, csincsillákat, nyulakat, oroszlánfejű és kosorrú nyulakat, valamint papagájokat, zebrapintyeket tenyészt.
– Nyulakra csak most, húsvét előtt van kereslet, és ezt azért is sajnálom, mert sokan felelőtlenül vásárolnak. Volt olyan eset, hogy megvették, és két hét múlva visszahozták, még a pénzt sem kérték vissza. Pedig ezek nem bérbe adható állatok. A törpenyulak lakásban is tarthatóak. Fontos, hogy megfelelő ketrecet szerezzünk számukra, amiben esténként aludni tudnak. A nap többi részében szabadon lehet engedni őket a lakásban. Közönséges tápot kell nekik adni, de a leglényegesebb, hogy fűszénát is adjunk nekik, hisz az a fő táplálékuk. Szépen kell velük bánni, ezt meghálálják, kezesek, és ami nagyon fontos, szobatiszták, ha megtanulják, mindig ugyanoda piszkítanak. Tapasztalataim szerint a gyerekek nagyon érdeklődőek, szeretnének állatokat, és inkább a szülők ódzkodnak ezektől a dolgoktól. Azt is megfigyeltem, hogy a 25 és 35 év közötti fiatal párok előszeretettel vásárolnak házi kedvencként például törpenyulakat. Szeretni kell az állatokat, jól kell velük bánni, de a kötődést nem szabad túlzásba vinni. Persze, megértem azokat, akik nagyon szeretik őket, de azt is észben kell tartani, hogy például a hörcsögök élettartama átlagosan két év, a deguké öt, a nyulaké pedig 4–5 év. Nekem mint tenyésztőnek sem volna szabad kötődnöm hozzájuk, de persze vannak olyan állataim, amikkel kapcsolatban azt mondtam, hogy nálam örök életük van – mondta Víg Attila, aki szerint ha egy gyereknek vásárolnánk kisállatot, mindig vegyük figyelembe a gyerek életkorát, hisz például egy sün tartása csak nagyobbaknak való.
A kisállattartás felelősségteljes feladat, és nem szabad hagyni, hogy egy hirtelen jött ötlet, vagy a húsvétot belengő ünnepi hangulat hatására otthonunkba fogadjunk például egy nyulat. Jól fontoljuk meg, hogy hosszú távon gondját tudjuk-e viselni, és ha arra a válaszra jutunk, hogy nem, inkább mondjunk le a tartásukról. Viszont ha egyértelmű igennel tudunk felelni erre a kérdésre, akkor bátran nézzünk szét és válasszuk ki a nekünk tetsző kisállatot, mondjuk éppen egy kosorrú nyuszit.