Szerbia költségvetése évente mintegy 240 millió eurót veszít, mert az államnak nincs annyi ereje vagy akarata, hogy az esztrádművészeket, a kormányon kívüli szervezeteket, az ügyvédeket – és még nem említettük a külföldön élő sztársportolóinkat – megadóztassa – jelent meg a hír az egyik belgrádi napilapban. Ugyanazok a hírforrások közlik azt is, hogy a feneketlen zsáknak is nevezhető állami büdzsé csak apad, a miniszterek és a kormány emberei pedig azon tanakodnak, diskurálnak, miként takarítható meg évente ennyi meg annyi millió vagy milliárd, hogy belátható időn belül – úgy ahogy – mérsékelhető legyen a hiány. Pompás ötletük támadt: a közszféra dolgozóinak a fizetését nyirbálják meg és a nyugdíjakat, a legvédtelenebb és többnyire legkiszolgáltatottabb kategória képviselőit, azokat, akik kétharmadának a havi bevétele alig lépi túl a 100–200 eurós keretet.
Az átlagember – aki aprópénzből tengeti életét – az euró és a dinármilliók súlyát nemigen érezheti. Ezért hagyatkozzunk a szakma embereinek más viszonyításához. A számok ismerősei mutatták ki, hogy a fenn említett 240 millió euró annyi pénz, mely elegendő lenne az ország legidősebbjeinek két évi zavartalan nyugdíjfolyósítására.
Tehát a megoldás kézenfekvő, de kivel könnyebb elbánni?
