Az emberekben alapvetően ott lapul a szépérzék és a természet iránti szeretet. Legalább is én hiszek ebben. Csak vannak, aki szeretik gondozni a virágokat, míg mások nem éreznek erre késztetést.
Egy nagyvárosban, mint amilyen Belgrád, ahol sokszor a balkon is kicsinek bizonyul egy cserép virág számára, egy-egy kis növénynek megnő az értéke. Talán a zöld iránti vágy adta a késztetést arra, hogy a korábban csupa kő és beton téren, a több betonkockából álló válaszfalat különböző növényekkel díszítsék ki. Valószínűleg voltak, akik nem hosszú életet jósoltak az aprócska virágcserepekből kirakott növénykék kompozíciójának, mégis tavasz óta ott vannak, élnek és fejlődnek, aprócska virágokkal ajándékozzák meg a járókelőket, akik csodálattal figyelik az aprócska növények változásit. Egyre többen pihennek itt meg a rohanó délutánokon és estéken. A Đoka Vještica, ismert helyi újságíró emlékére kialakított tér, talán az egyik legnépszerűbb terévé vált a városnak. A járókelők nem kizárólag a szökőkút miatt fordulnak itt meg, hogy felfrissüljenek a rekkenő hőségben, hanem a betonfalban fejlődő növényeket nézegetve fogyasztják el többen napi kávéjukat.
