Egy szép nemezszütyő, vászon szatyor, horgolt válltáska, bőr oldaltáska és hátizsák minden bizonnyal vonzza a tekintetet. Akkor is megállunk mellette, ha éppen nincs szükségünk ilyesféle holmira. A színek, a formák, a természetes anyagok szépsége, melegsége semmivel sem pótolható.
A kézzel elkészített termékek a mindennapi élet kellékei voltak egykoron. Kőből, agyagból, fából, bőrből, szaruból, kenderből, lenből, később fémből és üvegből készült használati eszközök, amelyek körülvették a mindennapokat. Örömmel látom, hogy az utóbbi években egyre többen vannak, akik a régi mesterségeket tanulják, tanítják meg újra. Vásárokon, fesztiválokon, különféle rendezvényeken bájos kézműves utcákban árulják portékáikat a mesterek. Folyton reménykedem, hogy a kézműves termékek egyszer végleg kiszorítják a sok műanyag kacatot. A népi kultúrával foglalkozó társaságok sokat tesznek azért, hogy otthonainkba ismét iparművészek dísztárgyai és kézműves mesterek által létrehozott használati eszközök kerüljenek.
Nem kellene azonban megengedni, hogy ezek közé a míves termékek közé egyesek belopják az ócska tucatárut, az olcsó (vagy drága!) bóvlit. Sajnos ez sem ritka, akár rangos országos rendezvényeken is.
