Augusztus közepe a hullócsillagok ideje, s gondolom, az elmúlt napokban sokan nézhettek fel az égre, hogy egy-egy hullócsillag láttán belesuttogják a kívánságukat az éjszakába. Napokig készültem én is, hogy egyik este leterítek egy pokrócot az udvaron, és csillagokat bámulok, hátha én is kívánhatok valamit. Az idén az esemény egybeesett a szuperholddal is, amikor a Hold a legközelebb van a Földhöz, s ezért nagyobbnak és fényesebbnek tűnik mint egyébként, így azt hiszem, ez a néhány éjszaka valóban tele volt szépséggel és romantikával. Sajnos azonban nélkülem múltak el a hullócsillagos éjszakák, s a heverészés a leterített pokrócon és a csillagmustra sorra elmaradt, amitől annyira bedühödtem, hogy az utolsó estén szinte dacból kiköltöztem az udvarra, és lázas csillagbámulásba kezdtem. Bár több repülőt és néhány szatellitet is láttam, hullócsillagot egyet sem, pedig nagyon sok kívánságom lett volna. Irigykedtem a páromra, aki többet is elcsípett, én azonban órákig vártam, mire végre megláttam az első csóvát, majd néhány perc múlva a következőt, ami újabb kívánságot szült. Mivel már csak a csillaghullás végjátékát láthattam, ez a kettő is nagy ajándék volt, s csak remélem, hogy a legjobb kívánságaimat fogalmaztam meg az éjszakának.
