Olvasom a minap, hogy mit meg nem etet velünk az élelmiszeripar. Például a vaníliafagylalt jellegzetes ízét természetes anyag adja, csakhogy nem igazán a vaníliarúd, hanem a hódok végbélnyílásánál elhelyezkedő szagmirigy váladéka. A zselés cukorka intenzív vörös színét a selyemhernyó váladékának köszönheti, ugyanezt használják egyes gyümölcsjoghurtokban, szörpökben, fagylaltokban, grapefruitból nyert üdítőkben. Azt jól tudjuk, hogy a zselatint állati kötőszövetekből, leginkább disznóbőrből és körömből főzik, de most olvastam, hogy a gumicukorkákkal akaratlanul is fogyasztjuk. Ha meg rágózunk, gondoljunk arra, hogy adalékanyagként lanolint tartalmaz, ami voltaképpen gyapjúzsír. A pékáru egyik ízfokozója a L-cisterin, amit emberi hajból, más szőrből vagy pl. kacsatollból nyernek. A brómozott növényi olaj szabadalmaztatott égésgátlót vagy kilencven éven át alkalmazták az üdítőiparban, főleg a citrus ízesítésű, szénsavas italokban. Szerencsére a múlt század végén szinte mindenütt betiltották, mert termékenységi problémákat okoz és károsítja a magzatot.
És akkor hab a tortán: az USA Élelmiszerbiztonsági Ügynöksége előírta, hogy bizonyos elkerülhetetlen fogyatékosságok elfogadhatók, így például 100 gramm csokiban egy rágcsáló-szőrszál, ugyanennyi fahéjban 22 szál szőr, a 100 grammos gombakonzerv pedig fogyasztásra alkalmas, ha nincsen benne 19-nél több kukac és 74-nél több nyű, vagyis lábatlan lárva.
A jó reggelt mellé jó étvágyat!
