Mit kellene olvasni? Túl rövid az élet ahhoz, hogy mindenkitől mindent elolvassunk. Még a legszűkebb értelemben vett klasszikusokra sincs időnk. Az író-olvasó találkozók sokat tudnak segíteni az ismerkedésben. Olyan szerzőkkel találkozhatunk, akikről eddig nem is hallottunk, vagy a nevüket ismertük ugyan, de egy sort sem olvastunk tőlük. A találkozók segítenek, ugyanakkor el is keserítenek, mert arra is rájövünk, hogy már csak a kortársak között is szinte lehetetlen eligazodni. A tavalyi kanizsai írótábor díszvendége Kőrösi Zoltán volt, az ideié Oravecz Imre. A nevük ismerősen csengett, de bevallom egy sort sem olvastam tőlük előzőleg, így ezt utólag kell pótolnom. A kishegyesi Dombos Remix egyik tavalyi vendége Csaplár Vilmos volt, az ideié Szilasi László. Talán mondanom sem kell, előzőleg semmi előtudásom nem volt róluk. Míg én azon lamentálok, hogy nincs időm olvasni, eszembe jut az egyik barátom mondata, aki, miután meglátta az asztalomon a Sopronban született, népszerű német írónő, Terézia Mora alig 430 oldalas Az egyetlen ember a kontinensen című regényét, megjegyezte: „Nem csoda, hogy nincs időd semmire, amikor ilyen vastag könyveket olvasol.”
