A napokban összefutottam a barátommal az egyik áruház (csak azért se megamarket) előtt. Üdvözlésre nyújtottam kezem, de láttam, hogy éppen azzal volt elfoglalva, hogy papírzsebkendővel törölgette a jobbját. Vöröshagymát vásárolt volna, de amint belenyúlt a ládába, beleszaladt a keze a rothadt növényi hulladékba. Bementem már én is, hogy szétnézek, mert nekem is volt vásárlási megbízatásom. Szándékom azonban megmarad a terv fázisában. Sárga, elvirágzott brokkolit (még sincs leárazva, persze úgy sem kellene), fonnyadt sárgarépahegyet láttam, a környéket még átlengte a barátom által megbolygatott hagyma bűze. A szőlőt és a banánt élvezettel vette tulajdonába egy muslincahad. A sürgő-forgó kereskedőnő oda sem jutott volna, hogy rendet tegyen. Láttam, hogy három eladó munkahelyén kellett ellátnia munkafeladatait. Úgy döntöttem, nem vásárolok tőlük semmit. Nem haragszom rájuk, inkább sajnálom őket.
