Nem értek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a bolognai oktatási rendszer megvalósíthatatlan Szerbiában, ahogy azzal sem, hogy ez idáig sikerült volna megvalósítani. Utóbbit pedig egy százoldalas tanulmányra való, valós életből vett példákkal tudnám alátámasztani. A pontrendszer kijátszhatóságán túl hozzátenném, hogy különböző rejtélyes adminisztrációk elvégzésére (vizsgabejelentés, hitelesítések) mennyi plusz költséget gombolnak le az egyetemistákról, pontosabban azok szüleiről, mindezt összehasonlítva például a magyarországi egyetemeken működő, szintén bolognai rendszerrel. Arról nem is beszélve, hogy 2011-ben az alapoktatásért járó diplomámért és a jelentkezésért a mesterképzésre összesen tizenkétezer dinárt kellett kifizetnem. 2013. július 5-én szereztem meg a mesterfokozatot, akkor mindössze négyezer dinárt kellett befizetnem, és további háromezret, ha egy egyszerű igazolást szerettem volna az újabb fokozatról, amit felmutathatok, amíg nem kapom készhez a valódi diplomát. A szegedi barátnőmmel egyszerre végeztünk. Irigykedve és szégyenkezve néztem a diplomaosztóján készült fotókat, a kék bársonyborítású oklevelet, amelyért fizetnie sem kellett. Az enyémet még a mai napig sem vehettem kézbe.
