Fontosak a külsőségek. A vonatkupéban meg a buszban az emberek menekülnek a rosszul öltözött utastársaiktól, méteres hatótávolságon kívülre akarnak kerülni. Aztán a jól öltözöttek kilopják táskáikból a pénztárcájukat és a telefonjaikat. Ezek után meglepetten arra gyanakodnak, hogy a lopó biztosan a rosszul öltözött társa volt a rablásban, s arról is okvetlen említést tesznek a rendőrnek, hogy egy ilyet is láttak az utazás során.
A mosolygós és önbizalommal teli személyeket hamarabb beengedik az emberek otthonaikba, mint a másmilyen tekintetűeket. Ezek viszont kirabolják, megverik őket és elfeledtetik velük, milyen oknál fogva is engedtették magukat beljebb.
A díszek egyszerűen nélkülözhetetlenek. Ünnepélyességet és emelkedett hangulatot próbálnak adni ahhoz, aminek nélkülük is megvan vagy nélkülük sincs meg az ünnepélyessége és az emelkedettsége. Legalább ennyire fontosak a díszfelvonulások, parádék is. Erőt próbálnak színlelni ott, ahol az utolsókat rúgják. Fénybe borítják a pislákoló lángot. És rendkívül szórakoztatóak. Feledtetik a mindennapokat ott, ahol már régen nem tudni, milyenek az igazán szórakoztató mindennapok.
