Érdekes dolog edzőterembe járni. Annak ellenére, hogy már relatív sok nő is rendszeres jelleggel látogatja a súlyzószobákat, az izzadság és olajszagú termek többnyire még mindig férfiak „uralma” alá tartoznak.
Ez egy olyan hely, ahol a férfiember egyszerre éli ki minden komplexusát és állati ösztöneit. Az utóbbinak legalapvetőbb jele az, amikor a tükörből nem arra a haverjára figyel oda, (aki éppen azt a negyven kilót ejti a fejére) hanem a sarokban izzadó, cicanadrágos fiatal nő idomaira, aki a stepperen próbálja magát még kívánatosabbá tenni. Közben meg azért fújtat és sóhajtozik, mert a disznó férfiak kukkolják...
Ott vannak a nagymenők is, akik állandóan úgy járkálnak, mintha két görögdinnyét hordoznának karjaik alatt. Erősek, nagyok és ezzel tisztában is vannak. Így nem is hagyják ki soha az alkalmat, hogy ki ne röhögjenek, vagy le ne toljanak valakit, ha éppen valamit rosszul csinál. Amikor pedig egy ipse nehezebbet emel mint ők, veszett állatként túrják magukat a súlyszárhoz és ha kell, a megfelelő bemelegítést nélkül is demonstrálják erejüket, csak azért, hogy egy kiadós idegbecsípődés miatt kényszer-pihenjenek egy pöttyet.
Végül, ott vannak azok a maffiavezérek, akik nem nőttek nagyra. Ők nyers erejük fitogtatása helyett finom célzásokat tesznek alvilági ügyleteikre. Sok esetben annyira bele is merülnek ebbe, hogy az egész idő alatt a fenekükön ülnek és csak a szájuk jár.
