A csantavéri származású Dér Henriettát senkinek sem kell bemutatni. Az énekesnő már gyermekkorában kiemelkedett tehetségével, Vajdaság-szerte sorra nyerte az énekversenyeket, és hamar a reflektorfénybe került. Az igazi áttörést 2003 hozta meg számára, amikor mindössze 17 évesen jelentkezett a Megasztárba. Pár évvel később, a Sugarloaf zenekar énekesnőjeként hódította meg a közönséget, és nyolc év alatt többezer koncerten bizonyította, a színpad az otthona. A szólókarrierjét 2013-tól építi töretlen lendülettel, és napjainkban is telt házas koncertekkel igazolja: a zene az élete. Kétgyermekes édesanyaként viszont ma már a család áll az első helyen az életében, mégis képes egyensúlyt találni a karrier és a magánélet között. Bár már két évtizede meghatározó alakja a magyarországi zenei életnek, ritkán enged betekintést a kulisszák mögé. Most azonban kivételt tett. A tőle megszokott lendülettel és őszinteséggel beszélt arról, hogyan változtatta meg az anyaság, milyen tudatos döntésekkel alakítja pályáját, és miért tartja fontosnak a fiatal tehetségek támogatását. Szó esik kihívásokról, kritikákról, új szakmai tervekről és arról a szenvedélyről, amely mindvégig hajtja előre. Egy inspiráló beszélgetés következik egy sokoldalú előadóról, akinek a sikerein túl az elvei és a kitartása is példaértékű.
Régen adtál nekünk interjút. Mi történt mostanában veled? Hogyan telnek a napjaid?
– Továbbra is énekelek, de az elmúlt négy évben elsősorban főállású édesanyaként élem a mindennapjaimat. Úgy érzem, mindent megkaptam az élettől, amiért küzdöttem, és az egyik legnagyobb ajándék számomra a férjemmel való találkozás volt. Ma már kevesebb koncertet vállalok, inkább nagyobb koncerteket adok, mert elsődleges prioritást élvez a család. A régi, hétvégénként több fellépést is magában foglaló tempót elengedtem, mert tudatosan építem a jövőmet, és nem szeretném kizsigerelni magam. Egy alapítvány kurátoraként fiatalokat is segítek, határon innen és túl. Folyamatosan tartom a kapcsolatot vajdasági szervezetekkel, hogy lehetőséget biztosítsunk az ígéretes tehetségek számára itt, Magyarországon – legyen szó zenészekről, pályakezdő énekesekről, de a sportolókat is nagy erőkkel figyelem. Mentorprogramunkban gyakorlati tanácsokkal látjuk el a hozzánk fordulókat, hogy sikeresen elindulhassanak a pályájukon, majd elengedjük őket a saját útjukra. A menedzsmentem révén pedig a zenészek számára külön segítséget is tudok nyújtani. Ezt szívügyemnek tekintem. A televíziós műsorok is időről időre megtalálnak, de csak olyan kihívásokat vállalok el, amelyek valóban inspirálnak. A közösségi médiában a mindennapjaimat is megosztom a követőimmel, legyen szó anyaságról vagy zenéről. Rengeteg tervem van még, és még sokféle tevékenységet végzek. Közben építkezünk a férjemmel, és nekünk is ugyanúgy megvannak az általános problémáink, mint bárki másnak.
Mennyire nehéz egyensúlyt teremteni a magánélet és a karrier között?
– Nem könnyű feladat, sőt. Az egyik legfontosabb tényező, hogy legyen mellettünk egy támogató társ. A múlt év különösen megterhelő volt számomra, hiszen a Sztárboxra való felkészülés kilenc hónapja hatalmas kihívást jelentett, mint azt előzetesen gondoltam. Nemcsak fizikailag és mentálisan volt megterhelő, hanem a családom számára is komoly áldozatokkal járt. A férjemnek legalább olyan nehéz volt a háttérből támogatni engem, mint nekem végigcsinálni az edzéseket. Úgy gondolom azonban, hogy egy édesanya nemcsak attól kiegyensúlyozott, hogy első számú anyukaként évekig a négy fal között éli az életét, hanem pontosan attól, ha megtalálja a saját egyensúlyát a család és a munka között. Ha egy nő a szakmai életében is kiteljesedhet, akkor válhat egy kisimult, türelmes, gondoskodó anyukává. A valódi harmónia abban rejlik, hogy mindkét területen megtaláljuk a helyünket – ez pedig folyamatos odafigyelést és tudatos döntéseket igényel.
Hogyan változtatta meg a gyermekeid érkezése a személyiségedet?
– A változások biztosan hatottak a személyiségemre is. Külsőleg továbbra is igyekszem a legjobb formámat hozni, az edzés szerves része az életemnek. Amikor a színpadra lépek természetesen a smink és a megjelenés lényeges szempont, a mindennapokban azonban annyira hétköznapi vagyok, hogy ennél hétköznapibb nem is lehetnék. Az anyaság jelentős fordulatot hozott a prioritásaimban. Régebben sokkal inkább karrierista voltam, most viszont már nem ugyanazzal az intenzitással dolgozom, és másképp is gondolkodom. Szakmai terveim továbbra is vannak, de ma már egyre fontosabb a pihenés és az énidő. Ez számomra hatalmas lépés, mivel kos vagyok, és a türelmetlenség, az azonnali cselekvés a jellemzőm. Most viszont úgy érzem, nyugodtabb lettem, és sikerült türelmesebbé válnom. Manapság nem jöttem ki új dallal sem, mert várakozom arra az ihletre, ami az új irányt adja majd. Jelenleg egy tematikus turné szervezésén dolgozom, amelyen a saját zenéimet szimfonikus elemekkel ötvözve szeretném egy komolyabb, klasszikusabb hangzásvilágban bemutatni. Emellett egy másik, régi szenvedélyem, az operaéneklés is egyre jobban foglalkoztat, talán ehhez is meg kellett érnem. Kevesen tudják, hogy a klasszikus zene jelen volt az életemben. Egykoron Szabadkán, Megyeri Lajos tanár és zeneszerző mellett tanultam, és operaesteket tartottunk a Városi Könyvtárban. Szakképesítéses operaénekesi oklevéllel is rendelkezem, és hosszú éveken át éneket is tanítottam.
Hogyan élted meg fiatalon a hirtelen jött változást az életedben?
– Mindent, amit elértem, saját erőmből tettem meg. Amikor bejelentettem, hogy énekesnő szeretnék lenni, nem aratott osztatlan sikert a családban, különösen apukám részéről. A Megasztárba vezető úton végig egyedül jártam, és pontosan tudom, milyen nehéz, amikor mindent magadnak kell megoldani, de valami hajtott előre, és éreztem, hogy követnem kell az álmaimat. Az éneklés mellett azonban kommunikáció és médiatudomány szakon is szereztem diplomát, majd a Pécsi Tudományegyetemen befejeztem a politológia mesterszakát is. Bár nem dolgozom e területen, mégis büszke vagyok rá, hiszen sokrétű embernek tartom magam, számos terület foglalkoztat. A politológiai tudásom segít a diplomata szerepemben is, ugyanis nagyon sok esetben próbálom összekötni a magyarországi és határon túli szervezeteket különféle pártokkal, egyesületekkel vagy rászorulókkal. A jótékonyság fontos szerepet játszik az életemben.
Milyen emlékeid vannak Csantavérről? Gyakran jársz haza?
– Csantavér mindig is a szívem csücske marad. Mióta megszülettek a gyermekeim, egyre ritkábban jutok haza, de nyáron mindig hazaviszem őket, hogy együtt tölthessenek egy igazi, szabad és önfeledt vakációt a nagyszüleikkel. Igyekszem legalább kéthavonta hazalátogatni, és a lehető legtöbb időt a családommal tölteni. Ilyenkor megmutatom a gyerekeimnek azokat a helyeket, amelyek hozzám is szorosabban kötődnek. Például az újsziget egy csodálatos hely. A Csík-ér patak rengeteg gyerekkori emléket idéz fel bennem. Ugyanakkor mindig örömmel megyek ki apukámmal traktorral a földekre is, szeretek ott a kisfiammal sétálni, és élvezem a határ végtelen síkságát, az illatát és a nyugalmat. Itt tudok igazán kikapcsolni. A csantavéri templom is kiemelkedő számomra, egyfajta menedéket jelent. A családdal mindig elmegyünk a szentmisékre, itt tartottuk meg az esküvőnket is. Bár sok helyen jártam a világban, nekem a csantavéri templom a legszebb.
Hogyan kezeled a negatív kritikákat vagy a bulvársajtó figyelmét?
– Őszintén? Azt mondanak rólam, amit akarnak. Az évek során megtanultam, hogy nem érdemes ezen rágódni. Már nincs bennem megfelelési kényszer. Amikor tavaly felkértek, hogy énekeljem el a himnuszt a Formula–1 Magyar Nagydíj előtt, sokan kérdezték, hogy tényleg bevállalom? Tisztában vagyok vele, mennyi „sarat” kapok majd? Ennek ellenére hittem magamban. Tudtam, hogy képes vagyok rá, és nem engedtem, hogy a külső vélemények eltántorítsanak. A rendezvényen pedig nem az járt a fejemben, hogy tetszeni fog-e az embereknek ahogy énekelek, hanem az, hogy átadjam, ami bennem van. Talán ez volt a siker kulcsa. Húszéves pályafutásom során soha nem kaptam ennyi pozitív visszajelzést, mint tavaly nyáron. Másfél milliárd ember előtt énekelni leírhatatlan élmény volt. Szeretném, ha az emberek őszintének és egyenesnek látnának, mert valójában ilyen vagyok. Ha valamit üzenhetek, az az, hogy minden helyzetből próbáljunk erényt kovácsolni. Minden kudarcban ott van egy aprócska lehetőség, ami építhet és megerősíthet minket. Nem az elveszett dolgokon kell rágódni, hanem azon, hogy miből mit hozhatunk ki. Talán ez az én ars poeticám.
Mi a legnagyobb félreértés, amit az emberek gondolnak rólad?
– Sokan az interneten látott tartalmaim vagy a zenéim alapján alkotnak véleményt rólam, és gyakran azt hiszik, hogy egy nagyképű, pasigyalázó „férfiasszony” vagyok. Ezzel a tévhittel gyakran találkozom, és mindig mosolygok rajta, mert nem látják a teljes képet. Viszont érdekes, hogy amikor valaki személyesen is megismer, gyakran meglepődik, milyen közvetlen vagyok. A legközelebbi barátaim egyébként civil foglalkozású emberek. Ők igazán ismernek engem, és minden esetben mellettem állnak.
Ha bárkivel duettezhetnél, ki lenne az?
– Bencsik Tamarával. Barátnők vagyunk, tartjuk a kapcsolatot, de eddig még nem hozott össze minket a sors egy közös produkcióra. Régóta tervezzük, hogy együtt dolgozzunk, nagyon kíváncsi lennék, mi sülne ki belőle. Tamara elképesztően tehetséges énekes, és remélem, egyszer sikerül megvalósítanunk ezt az álmot.
Ha egyetlen tanácsot adhatnál a pályakezdő Dér Heninek, mi lenne az?
– Ha mondanék is bármit, a fiatalabb énem fittyet hányna rá, és menne a saját feje után – ahogy mindig is tette. Makacsul haladtam előre, és talán pont ez volt a szerencsém. Biztosan lehetett volna máshogy is csinálni ezt-azt, de semmit nem bánok. Úgyhogy, ha találkozhatnék a múltbéli önmagammal, csak annyit mondanék: „Ügyes voltál.”
Nyitókép: Dér Henrietta a zenekara és tánckara társaságában
