Mindössze egyetlen nap alatt 208 milliárd dollárral csökkent a világ ötszáz leggazdagabb emberének vagyona, miután Donald Trump amerikai elnök április 2-án kihirdette a legújabb vámintézkedéseit, a differenciált viszonossági tarifák bevezetését (az országok többségére). Bár egy hétre rá részben megváltoztatta a tervét, 90 napos szünetet hirdetve, az eredeti bejelentés után eltelt néhány napban rendkívüli zűrzavar keletkezett világszerte. A tőzsdeindexek és a részvények árai hatalmasat zuhantak. Az amerikai kötvénypiacon pedig olyan eladási hullámot (lényegében az Egyesült Államok iránti bizalomvesztést) észleltek, ami végül Trumpot a vámszünet kihirdetésére kényszerítette.
Napok alatt óriási összegek „égtek el” a tőzsdéken. A legnagyobb tűz az amerikai részvények között pusztított. Az árfolyamveszteségek összértéke meghaladta az ötbillió, azaz ötezer milliárd dollárt, s állítólag megközelítette a kilencezret. Trump visszakozásának hatására javult a helyzet, megszűnt a pánik, de sokan még mindig a veszteségeiket fájlalják.
Elsősorban az USA-ban, ahol a lakosság majdnem kétharmada részvényekben tartja a (nyugdíjas évekre szánt) megtakarításait. A Trump által felszabadulás napjaként emlegetett április 2-a utáni rövid időszak tőzsdei mélyrepülése alighanem a dúsgazdagok jelentős részének is emlékezetes és fájdalmas marad. A világ leggazdagabbjainak vagyona (kevés kivételtől eltekintve) ugyanis egyenként is milliárdokkal csökkent. Ám a történtek ellenére nem kell alkalmazotti állás után nézniük, hogy így biztosítsák a megélhetésüket.
Bőven van még, mit a tejbe aprítaniuk. Sőt némelyek még jól is jártak a zűrzavaros áprilisi napokban. Főként a külföldi milliárdosok. Közéjük tartozik Carlos Slim is, Mexikó leggazdagabb embere. Az ő birodalma megmenekült a büntetővámok hatásától. Ráadásul a mexikói tőzsde kicsit emelkedett is, amikor kiderült, hogy Trump nem vet ki a szomszédos országra viszonossági vámot. Ez a gesztus Slim nettó vagyonának értékét négy százalékkal, csaknem 85,5 milliárd dollárra növelte.
Néhányan a Közel-Keleten is örülhettek. Ez volt ugyanis az egyetlen régió, ahol a Bloomberg hírügynökség által összeállított vagyonindexben (BBI) szereplő milliárdosok egy része nyereséget könyvelhetett el az ominózus időszakban.
A 2024-es évről kedvezőbb képet mutat a BBI. E szerint a kép szerint a világ ötszáz leggazdagabb emberének vagyona tavaly másfél billió, vagyis 1500 milliárd dollárral nőtt, s először lépte túl a 10 ezermilliárd dolláros (10 billiós) határt. A legnagyobb nyertesek közé a technológiai birodalmak urai tartoztak, akiknek a vagyona az utóbbi néhány évtizedben keletkezett.
Léteznek azonban sokkal régebbi, évszázadok alatt felhalmozott, illetve öröklött mesés vagyonok is, amelyek egy-egy családhoz kapcsolódnak. A sajátságos világranglista élén (a Bloomberg szerint) a világ legnagyobb, csaknem 10 600 üzletből álló kiskereskedelmi üzlethálózatának többségi tulajdona felett is rendelkező Walton-család áll, amely az idei évet 432,4 milliárd dollárral kezdte. A Waltonok vagyona már három generáció óta öröklődik.
Őket két közel-keleti dinasztia követi: a második helyen az al-Nahjan család áll (323,9 milliárd dollár vagyonnal), amely a kőolajban gazdag Egyesült Arab Emírségekben játszik kiemelt szerepet, a harmadik helyen pedig a Katart uraló al-Thani família, amelynek 172,9 milliárd dollárra becsült – hazai és külföldi – vagyonát immár a nyolcadik generáció kezeli.
A sor hosszan folytatható, de százmilliárd dollár fölötti összeggel nem sok másik család vagy magánszemély dicsekedhet. Az utóbbiak közül talán a legismertebb a dél-afrikai származású, Elon Musk amerikai állampolgár, üzletember, akinek februárban regisztrált 394,6 milliárd dollár értékű nettó magánvagyona – a trumpi vámintézkedések okozta tőzsdei árfolyamveszteségek miatt – jócskán lemorzsolódott.
Ennek ellenére még így is kényelmes hely jut neki a milliárdosok és milliomosok klubjában, amelynek tagjai a Föld lakosságának csupán 1,1 százalékát alkotják. A szerény részesedés azonban megtévesztő, hiszen ez a kiváltságos közösség ellenőrzi a világ vagyonának a felét. A csoportról azt sem árt tudni, hogy tagjainak majdnem 50 százaléka az Egyesült Államokban és Kínában él. A szupergazdagok koncentrációja szembeötlő még Angliában, Indiában, Japánban és Franciaországban, ám arányuk lényegesen alacsonyabb a két vezető nagyhatalom Krőzusaihoz képest.
Sokkal szembeötlőbb talán az az adat, amely szerint a bolygó népességének 44 százaléka, vagyis csaknem bő 3,5 milliárd ember nagy szegénységben él. A valóságban ez azt jelenti, hogy naponta fejenként hét dollárnál kevesebb összeget költhetnek magukra.
A nyomorszinten kevesebben tengetik az életüket, ám így is nagyon sokan vannak, legalább 715 millióan. Ők azok, akik napi 2,15 dollárból próbálnak megélni.
Afrika, Latin-Amerika és Ázsia némely részei arról is ismertek, hogy a területükön él a legtöbb szegény ember. Persze Amerikában és Európában sem ismeretlen a szegénység.
Ha ebből valaki azt gondolná, hogy ez a világ rendje, akkor téved. Merthogy nem ez a normális. Ezt épp Európa példája bizonyítja, hiszen kemény munkával leküzdötte a szélsőséges szegénységet és egyenlőtlenségeket. A szegénység azonban itt sem tűnt el, de nem annyira kirívó, mint másutt.
