Ahogy korosodom, egyre jobban ragaszkodom Palicshoz és Szabadkához. Nemcsak az épületekhez, hanem a park illatához, Szabadka néha bosszantó lomhaságához és a helyi ízekhez... Otthon valahogy minden jobban esik, valamitől ízesebb minden. A boltban is mindig az otthoni termékek közül választok, és ha nem is szabadkai egy adott termék, de legalább vajdasági legyen. Ez elvi kérdés nálam.
Egyik nap, eleget téve az egészséges táplálkozás követelményeinek – miszerint magvakra és csonthéjas gyümölcsökre is szüksége van a szervezetnek –, egy olyan zacskót emeltem le a polcról, amelyikben mindenféle finomság össze volt keverve. Sietősen rápillantottam a címkére: Újvidék. „Jó lesz” – gondoltam, és már mentem is tovább. Csak otthon elemeztem jobban. Persze, a csomagolás helye Újvidék, az alapanyag mindegyike viszont behozatali. Azzal tisztában vagyok, hogy a kesudió, a földimogyoró és a mandula nem hazai termés, na de hogy a mogyorót Törökországból, a tökmagot pedig Kínából kelljen beszállítani?! Hát a mi mogyoróültetvényeink nem látják el a hazai igényeket? És mi lesz azzal a sok tökmaggal, amelyet a termelőink termesztenek? Olcsóbb beszállítani, mint helyben megvásárolni? Ezzel a kereskedelemmel valami nagyon nem stimmel.
