„Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget.” Ki ne hallotta volna már ezt az egész magyar nyelvterületen ismert időjárási mondókát? Ennek a bölcsességnek is, mint sok más társának, több emberöltőnyi megfigyeléseken alapuló igazságértéke van. Még akkor is, ha a globális időjárás-változás gyakran megmásítja a tapasztalatok hitelét. Pedig illik komolyan venni. Mert akárhogy nézzük, a március közepe már nem a tél. Lekerül rólunk a téli kabát, fűteni sem kell már egész nap, még nincsenek virágba borult kertek, de a hóvirág már elnyílt, az aranyág sárgállik, és a kankalinok is üdén, frissen hozzák a tavasz ígéretét. A természet külsőleg még szürke, de azért érezzük, hogy a föld alatt és a föld felett színek és fények ébrednek, a létezés újra készülődik. Márai szavaival: „A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull.”
„Sándor napja (március 18-a) ma vagyon, átbillegtem a fagyon” – mondogatták egykor, és ha nekik jó volt, talán nekünk is megfelelő reménynek. József napja (március 19-e) a keresztény hit szerint Mária férjének a napja. József az ácsok védőszentje. Azt mondják, ezen a napon szólalnak meg a madarak.
Benedek napja (március 21.) a tavaszi napéjegyenlőség, vagyis a tavasz hivatalos kezdete. Ekkor kell fokhagymát duggatni, mert használni fog a boszorkányok rontása ellen.
