Az utóbbi idők egyik legnagyobb mennyiségben fogyó árucikke minden bizonnyal a műanyag zacskó. Mára a mindennapjaink része lett, és a legkisebb bevásárlást sem lehet lebonyolítani anélkül, hogy ne tennénk szert jó néhány zacskóra, amelyek, ha jobban meggondoljuk, többszöri használatra is alkalmasak, csak ugye legtöbben nem szoktunk hozzá, hogy félrerakjuk és a következő bevásárlásnál újra hasznosítsuk. Egyre több zacskó van nálunk is használatban, annak ellenére, hogy legtöbbször hátitáskával megyek még az üzletbe is, és mindig figyelmeztetem az eladót, hogy köszönöm, de nem kérek zacskót. A pékhez is zacskóval megyek a mindennapi kenyérért, ám néha még ez sem segít. Történt ugyanis, hogy a pékség tulajdonosa is a helyszínen tartózkodott, és amikor elővettem saját zacskómat az eladó hirtelen rám szólt, hogy gyorsan tegyem el, mielőtt a főnök meglátná. Talán fizetéslevonás jár azért, ha nem ad zacskót? Másik alkalommal a piacon vásároltam egy pár halkonzervet, és jó szokásomhoz híven itt is közöltem, hogy ha nem muszáj, nem kérek zacskót, mire az elárusító azt felelte, kötelessége adni. Eszerint az én kötelességem, hogy elfogadjam? Amíg van egy talpalatnyi zacskómentes terület, mi mást is tehetnénk? Elfogadjuk, mert kötelességünk...
