Nekem a Vujity Trvtko mentette meg az életemet. Az egész azzal kezdődött, hogy kétségbe voltam esve. Az éhhalál még nem kerülgetett, de egyre ritkábban tankolhattam, a 10 ezer kilométerenként esedékes olajcserét pedig 12 ezer kilométerenként végeztethettem el. Emigráción kezdtem gondolkozni, de rá kellett jönnöm, hogy ez sem jelent megoldást. Olyan helyre eleve nem akartam menni, ahol dolgozni kell, ezért a választásom az Éden Hotelre esett. Az utolsó pillanatban sajnos kiderült, hogy ehhez meg hiányzik a pornós múltam. Kétségbeesett helyzetem miatt a legsötétebb gondolatok jutottak eszembe: Való világ, X faktor... De ekkor falumba érkezett Tvrtko. Ki ne ismerné a világriportert, aki nemcsak tudósít, de show műsorával a remény üzenetét is hordozza szerteszét a világban, már ahol beszélnek magyarul. Tvrtko elmondta, hogy Szomáliában sokkal rosszabb magyarnak lenni, mint Vajdaságban. Ott polgárháború van, meg éhezés, és a magyarokat nemcsak nemzetiségük, hanem bőrük színe miatt is üldözik. Minekünk még nagyon jó, mondta, csak akarnunk kell, és az álmaink valóra válnak. Kezdetben szkeptikus voltam, de Tvrtko annyi példát hozott fel (hármat), hogy meggyőzött az igazáról. A sorsom ekkor jobbra fordult, a műsor után az asszonnyal elloptuk Tvrtko cipőjét, és az árából végre-valahára összehoztuk az álomnyaralásunkat.
