Igazából komoly hírnek számít, mégis, ha az ember a humoros oldaláról közelíti meg, akkor már nem annyira az, amikor megjelenik a hír, mely szerint meghalt a világ legidősebb embere. Merthogy, első olvasatra ebből mi következik? Hát, nyilván az, hogy most nincs legidősebb ember. Vagyunk itt vagy hétmilliárdnyian, plusz azok, akik nem jelentkeztek be lakhelyükön, mindenki valahány éves, de legidősebb nincs.
Azt se tudom, hogy ilyenkor mi a teendő? Meghirdetnek egy anyakönyvi-kivonat versenyt, aztán akié a legrégebbi az nyer? Még jobb megoldás a legidősebbek olimpiájának megszervezése, hiszen megtörténhet, hogy a 118 éves Li Jou Hi Hou bácsiról kiderül, hogy igazából csak 117 éves, csak szerzett egy régebbinek tűnő dokumentumot és emiatt lekörözi őt a csecsenföldi Akarta Fatabejev néni.
Úgyhogy nem elég papírt hozni, különböző versenyek is lennének. Ilyenek, hogy melyik lábára sántított Mao Ce Tung 1903-ban, vagy milyen színű bicikliről esett le a kölyök Sztálin. Hiszen, aki már élt az adott évben, az úgy emlékszik rá, mintha tegnap lett volna.
A verseny győztese pedig kiérdemelné a világ legidősebb embere megtisztelő címét, amivel együtt járna a Tejútrendszer legidősebb embere és a Világmindenség meg minden legidősebb embere elismerés is. Ráadásul ebben az lenne a szép, hogy örökös elismerés lenne, nem kellene négyévente ismét megmérkőzni érte.
