Habár a mögöttünk álló időszak időjárása inkább a tél felé hajlott, most már úgy tűnik, valóban megérkezett a tavasz, látni az ég kékjét, hallani a tavaszt hirdető madarakat. Devecseri Gábor Állatkerti útmutatójából jól tudjuk, hogy: „Mért cikáznak a kis fecskék? Hogy az eget kékre fessék. S ha mindenütt van már festék, »Kész a tavasz« – jelenthessék”. Valamikor valóban a virágok kinyílása, a fecskék cikázása jelentette a tavasz eljöttét. Szabadkán, de talán más városokban is, ez már másképp van. Inkább a vad motorosok őrült cikázása a főúton és a város központjában jelzi, hogy itt a szép idő. Mintha alig várnák, hogy végre megzavarhassák és veszélyeztethessék a forgalmat. Gyakran látni, ahogy cikcakkban kerülik ki az autókat, beállnak a piros jelzésnél, készenlétbe helyezkednek, majd amint a szemafor átvált sárgára, a hátsó keréken egyensúlyozva iramodnak neki az útnak. Talán bizony a tapsot várják? Vagy ki tudja, mi elégítheti ki beteges feltűnési viszketegségüket. Sajnos az ilyen elvetemült motorosok rossz fényt vetnek az igazi, vérbeli motorosokra, akik szeretik a tájat, valódi szenvedéllyel motoroznak, jobban szeretik és féltik a motorjukat annál, hogy őrült mutatványokkal kockáztassák az épségét. Saját épségükről és másokéról már nem is beszélve. Nemrég épp szemtanúja voltam, amikor rendőrök szerencsétlen autósokat állítgattak le a város központjában. Jött egy nagymotoros, hangosan megbőgette a járgányát, és intett a rendőröknek, akik lazán intettek vissza. Ennyivel általában el is van intézve a dolog.
