József Attila verseit szinte minden fiatal kedveli. Olyan fájdalmasan szeretni, ahogyan ő szeretett nőt és anyát, csak kevesen tudtak, illetve kevesen tudták megfogalmazni úgy, ahogyan ő tette.
A napokban azon töprengtem, vajon mikor találkozhattam először József Attila nevével, s úgy rémlik, általános iskolában, s mintha még a tankönyv lapjaira is emlékeznék, a Mama, a Kései sirató, meg az Óda című verseket vélem látni magam előtt a tankönyv lapjain.
S bevallom, elborzadok. Mindhárom vers egy érett férfi verse. Valamennyi fájdalmasan szép. Jó döntés volt általános iskolásokkal tanítani ezeket a verseket? Most így utólag kérdezgetem magamtól – a költészet napján –, s nem tudom a választ, mert nyilván nem lehet elvégezni az általános iskolát úgy, hogy ezekről a versekről ne tudjunk, viszont tizenévesen mennyit ért meg a gyerek ezekből a sorokból?
Ha régen olvasta már ezeket a verseket, Kedves Olvasó, vegye le a polcról, hívja elő a világhálón, és ma, a költő születésnapján felnőtt fejjel olvassuk el újra őket, s tegyük melléjük még a Nagyon fájt is. Aztán pedig, ha kedvet kaptunk a versolvasáshoz, olvassunk kortárs költőket. Érdemes.
