Valahol a házi könyvtáram mélyén lapul egy Nagy öröm a kiskert című kötet, amiből tudtommal kihagyták a Nagy bosszúság a kiskert passzust. Akinek van kertje, vagy az udvara egyik szegletében kialakított egy zöldségfélék nevelésére alkalmas kis sarkot, az tudja, miről beszélek. Az egyik legnagyobb gond minden bizonnyal az eső, amit az öntözés sem tud pótolni. A májusi eső aranyat ér – tartja a mondás, ám az utóbbi két napot nem számítva városunkat kategorikusan elkerülték az esőcseppek. Felhők, szél, villámlás igen, eső viszont semmi. Az általánosan ismert kórokozók és kártevők felsorolásától ezúttal eltekintenék, ki kell emelnem viszont egy olyan kártevőt, amelyre talán senki sem gondolt. A macska. Egy igazi ragadozó, aki nem elégszik meg annyival, hogy mindent megfog, ami csak mozog, tücsköt, bogarat, rágcsálót, madarat, hanem előszeretettel szorongatja meg a frissen kibújt uborkacsemetéket is, arról nem is beszélve, hogy miközben egy parányi görönggyel játszik, mennyi sárgarépa, zöldség, spenót, hagyma levelét letöri, vagy mennyi magot fordít ki a földből. Utána pedig a szerinte jól megérdemelt tejadag reményében természetesen szemrebbenés nélkül hízeleg a gazdinak.
