Az Eurovízió legutóbbi győztese xenofób, legalábbis, nem néz jó szemmel a szexuális másságra. A tavalyi nyertes pedig szakállas. Meg szoknyát visel. Szerbia pár évvel ezelőtti első helyezettje csúnyácska, annak ellenére, hogy lány, nem azt a benyomást kelti...
A svéd előadót már tegnap „tapétára tette” a szerbiai média, még szinte haza sem ért Bécsből. Hasonlóan, a többi említettről is csámcsog a bulvár, mert mindenkibe volt miért belekötni.
Többé-kevésbé erről is szól az Eurovízió. Giccsparádé (ahogy Pesten mondják: parasztvakítás), csillogó kosztümökkel, lehengerlő koreográfiával, „limonádé” muzsikával, amelyet a zeneipar (piacilag bevált módszereket alkalmazva, a legfülbemászóbb, leginkább csontig rágott dallamfrázisokat felhasználva) termel ki magából, ha kell, órabérre.
Az így kapott „termék” olyan, mint a puskagolyó (az egyik fülön be, a másikon ki), legyen szó zenéről vagy előadóról. Nem is csoda, hogy a „varázs” meghosszabbításának egyetlen módja a résztvevők magánéletében történő vájkálás, azok a magánéleti tények felnagyítása. Így adnak el szenzációként egy szoknyába öltözött szakállas embert vagy egy csúnya nőt.
Mindez pedig egy gyönyörű kórképe „modern, gondolkodó” társadalmunknak.
