Három fiatal rendőr állta körül a vonaton utazó sihedert, aki gyanússá vált nekik. Az igazoltatáskor bebizonyosodott, hogy a „kezdők” nagyon is jól értik a dolgukat, a megérzésük nem hagyta őket cserben. A fiú így gyorsan lebukott. Hamis személyi adatokkal próbálta félrevezetni a nála néhány évvel idősebb egyenruhásokat. A komputer és az ügyeleten dolgozó kollégájuk segítségével néhány perc alatt kiderítették a turpisságot. Az sem maradt titokban, hogy a fiatalember hazudott a személyi igazolványáról. Előbb azt mondta, hogy otthon felejtette, esetleg a barátjánál hagyta, de a komputer ezúttal is közbeszólt, s arról informálta a kezelőjét, ő pedig az igazoltató rendőröket, hogy a dokumentum elveszett, s Belgrádban került elő. Ez már sok volt a rendőröknek. A következő állomáson leszállították a fura utast, aki egészen addig lazán vette az eljárást. Talán élvezte is, hogy (ismét) rászálltak. A rendőrök közben kiváló felkészültséggel, szakszerűen, sőt lelkesen intézték az ügyet. Bár nekik ez nem volt annyira jó szórakozás.
