A mai orvostudománynak új betegségekkel kell megküzdenie: a folyamatosan lehajtott fej miatt szerzett sérülésekkel, majd pedig a nyaki fájdalmak kezelésével, a szelfik pszichológiai jelenségével, de mindenekelőtt a mobiltelefon-függőséggel, ami egyre nagyobb méreteket ölt. Figyelmeztetnek is erre a jelenségre a különböző világszervezetek.
15–20 évvel ezelőtt vicces volt, megmosolyogták az emberek azt, aki telefonnal a fülén, sürgős elintéznivalóit az utcán intézte. Ma viszont alig találni olyan járókelőt, aki éppen nem telefonál, vagy éppen nem az üzenetet pötyögteti, amellyel értesít, tájékoztat, vagy csak éppen rövid beszélgetést folytat, esetleg a közösségi hálók valamelyikén nem a „barátai” képeit nézi. Nem ritka, hogy az éppen randevúzó fiatalok az egymással töltött idő alatt a világhálónak köszönhetően mással csevegnek ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, vagy egy baráti társaságban mindenki a saját telefonjára van borulva, nehogy lemaradjanak a világ fontos dolgairól. Közben elfelejtik egymást megismerni, nem szereznek közös élményeket, csak közös „ismerősöket”.
Igazuk volt azoknak, akik a technika fejlődésétől tartottak. Uralmuk alá vettek minket gépek, elektromos eszközök, a számítógépek. Már nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük, és a virtuális világ lassan felváltja a valós hétköznapjainkat. Persze, ha hagyjuk.
