Beköszöntött a nyárelő, június, a római istenről, Junóról elnevezett hónap. Ennek a harminc napos hónapnak a régi magyar neve Nyárelő hava, de nevezték Rák havának vagy Szent Iván havának is. A székelynaptár szerint pedig Napisten hava.
Több jeles nap fűződik ehhez a hónaphoz, de talán legismertebb mindegyik közül Medárd napja, amelyhez időjósló regula kapcsolódik. Ha Medárd napján esik az eső, negyven napig nem hagyja abba. Jankovics Marcell esztéta, néprajzkutató szerint azonban ennek a szentnek nincs sok köze ehhez a hiedelemhez, de egy későbbi legenda hozzákapcsolta. Eszerint egy „ünneprontó” társaságot, mely a táncolást Szent Medárd püspök intése ellenére sem hagyta abba, úgy kergetett szét, hogy negyven napos esőt imádkozott a nyakukba. A gazdák patrónusának is tartják, csendes esőért imádkoztak hozzá, és a vihar, a jégeső ellen hívták segítségül.
A katolikus naptárban úrnapjáról emlékeznek meg ebben az időszakban: pünkösd után tíz nappal, csütörtökön, Krisztus titokzatos testét, az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Jóformán nincs templom, ahol ne állna Szent Antal szobor a kis Jézussal és egy szál liliommal a kezében. A hívő katolikusok végső menedéke a páduai szent. Ebben a hónapban van Szent Iván napja is, ami Keresztelő Szent Jánosnak és az ősi fény szimbolikájának az ünnepe. A hónap vége pedig Péter és Pál névnapja, amihez ugyancsak számos hiedelem és szokás kapcsolódik vagy kapcsolódott valamikor.
