Szeretek a piacon vásárolni, habár sokszor csalódom, a zöldségnek, gyümölcsnek gyakran hírből sincs olyan friss íze, mint amilyen gyermekkori emlékeimben él.
Hogyan is lehetne egy napon említeni azt a fejes salátát, amelyet a piaci árusok napokig kínálgatnak, azzal, amelyet gyerekkoromban vasárnap délelőtt Rövid néni a kertjében ott a szemem láttára szedett!?
Évek óta nem ettem igazán jó, zamatos, illatos sárgadinnyét, görögdinnyét. Mindegyiken érződik, hogy félig éretten szedték le és már sok napja a napon aszalódik, vevőre várva. Gyermekkori kedvenc déligyümölcsöm, a narancs sem a régi. Azaz: amikor a múltkor a szüleim meglátogattak, egy kiló narancsot is hoztak. Napokig élveztem a lédús gyümölcs édességét. Ma én is vettem a piacon narancsot, és habár a héja alapján frissnek tűnt, amikor az egyiket felbontottam, a gyümölcs húsa íztelen volt, a gerezdek közötti hártya, mint a tapló…, lédúsnak, zamatosnak még véletlenül sem nevezhetném. Vagy a szüleim ügyesebben, hozzáértőbben tudnak vásárolni, mint én, vagy a kanizsai piacon kisebb a felhozatal, mint Szabadkán, és hamarabb elkel a déli gyümölcs is, nincs ideje kiszikkadni a húsának, vagy pedig arról van szó, hogy nem is volt olyan jó az a Kanizsáról hozott narancs, csak a szülői szeretet és gondoskodás tette édesebbé, ízesebbé. Én ez utóbbira szavazok.
