Nem egy vélemény hangzott már el a nemrégiben lezajlott Eurovíziós Dalfesztiválról, s úgy gondolom, nincs igazuk azoknak, akik már csak megszokásból is azonnal leértékelték az idei döntőt. Az utóbbi években mindig követtem ezt a versenyt, s elmondhatom, hogy ezen évek kétségkívül legszínvonalasabb fesztiválja volt az idei. Természetesen tagadhatatlan, hogy az esemény egy cseppet sem veszített kommersz jellegéből, önmagában azonban ez a tény még nem jelenti azt, hogy az ott fellépett versenyzők dalai mit sem értek, vagy hogy a giccs uralkodott a kreativitás felett.
Az idei versenyt a különféle hangzásvilágok keresése jellemezte, új ötletek, díszletek, színpadi megjelenés ötvözte a változást. Az előző években valóban megannyi szinte hallgathatatlan „sláger” csendült fel ezen az európai megmérettetésen, minden második vagy harmadik dal a balkáni turbofolkra emlékeztető, semmit sem jelentő szöveget gagyogva színpadon hiányos öltözékben ugrabugráló jelenségnek volt betudható. Az idei döntőben egyetlen ilyet sem találtam, ami szerintem igenis a színvonal, a dalok színvonalának az emelkedéséről tanúskodik.
Meglátjuk, hogy csupán az idén sikerült-e összeverődnie egy ilyen kiemelkedő felhozatalnak, vagy állandó velejárója lesz a dalversenynek ismét a valamikor normálisnak számító valóban szórakoztató és élvezhető tartalom jelenléte.
