Napjaink talán legnépszerűbb művészeti ága a fényképezés. Szinte mindenkinek van fényképezőgépe, amellyel csúcssebességre kapcsolva kattintgat. Az előhívással sem kell bajlódni, azonnal látjuk az eredményt, a rosszul sikerült képeket gondolkodás nélkül kitöröljük, vagy éppen feltöltjük valamelyik közösségi oldalra, mert a kevésbé sikeres fotónak is megvan a maga bája. Egy esős estét követő reggelen, bevallom, engem is utolért a fotózás kényszere, és megpróbálkoztam az udvarunkban lévő lilaakác virágjának megörökítésével. Jó szakemberként makró üzemmódra állítottam a fényképezőgépet, és megvártam, amíg zöldre vált az ikon. A gép kijelzőjén csodásan mutatott a lila több árnyalatában pompázó virág, amelyen néhány parányi vízcsepp egyensúlyozott, míg egy bátrabb csepp a szirom peremén készült a halálugrásra. A gond akkor kezdődött, amikor a felvételt készítő gomb lenyomásával egy időben a képernyő közepén lévő négyszög hirtelen vörösre váltott, majd egy másik fókuszpontot keresett magának. A kép nem sikerült. Sokadik próbálkozásra is ugyanaz lett az eredmény. Homályos virág éles háttérrel. Úgy tűnik, ez nem az én műfajom. Meg kell elégednem a szépen mosolygó politikusok fényképezésével.
