A minap olvastam egy tanulmányt arról, hogy az emberek sokkal szabadabban és agresszívebben adnak hangot véleményüknek (vagy védelmezik azt) virtuális felületeken, mint „élesben”, tehát a szemtől szembeni beszélgetések során. Mondani sem kell, ez a felfedezés nem rengette meg egészében a tudományos világot, sőt a hétköznapi ember társadalmi viszonyait sem fordította fel, hiszen az internet-kapcsolat felgyorsulása révén ezt a legtöbben már évekkel ezelőtt megtapasztalták.
Persze, mindenki látott már olyat, hogy egy kocsmai eszmecsere a gyíkember-összeesküvésről (vagy valami más, hasonlóan magasröptű témáról) rögtönzött ökölharcba vált át, amelyet legrosszabb esetben a rend őrei függesztenek fel. A világhálón azonban sokkal „könnyedebb” témák kapcsán is elküldhetik az egyszerit melegebb éghajlatokra. E sorok íróját már azzal is meggyanúsították, hogy egy soviniszta gerinctelen alak, aki este a tömeggyilkosokhoz imádkozik elalvás előtt, valamint azzal is, hogy egy drogfüggő hippi, akinek már óvodában is névtelen, személytelen, mocskos és parázna orgiákon járt az esze. Történt mindez egyetlen internetes kommentározói „menet” alatt, egy zenei fórumon.
Ilyen esetekben, egy módosított kijelentés jut mindig eszembe, amelyet a Z’Zi Labor Az asszony hogyha sír c. dalának szövege ihletett: Embernek lenni nehéz állapot...
