Az emberek egyre kevésbé vannak tekintettel egymásra, és ez gyakran a közlekedésben mutatkozik meg, a legszaftosabb kifejezések minden bizonnyal ilyenkor hangzanak el. Nem csoda. Az autóvezetők bárhova parkolnak, ahova csak lehet, akár gyalogjárdára is, a keskenyebb utakon így például egy anyuka a babakocsival nem is bír akadálymentesen végigsétálni. A zöld jelzésnél szabályosan áthaladó gyalogosok sokszor tapasztalják, hogy az oldalról beforduló autó szinte tolja le őket gyalogátkelőhelyről. Ezt gyakran úgy bosszulják meg, hogy épp azért is cammognak. Amint beköszönt a szép idő, az autóvezetőket arra figyelmeztetik, hogy motorosok jelennek meg az utakon, legyenek tekintettel rájuk, holott gyakran épp a motorosok kerülik őrült iramban, cikkcakkban az autókat, vagy épp hátsó keréken egyensúlyozó mutatványokkal idegesítik a sofőröket. A kerékpárosok bárhonnan váratlanul előbukkanhatnak, a tiltott jelzésnél is áthajtanak az autóúton, vagy a kerékpárút ellenére is a gyalogjárdán tekernek, ha pedig épp egy szabályosan sétáló gyalogos kerül eléjük, még csengetnek is. A gyalogosok gyakran nem bírják kivárni a zöldet, váratlanul lépnek le az autóútra, ha nincs kijelölt gyalogátkelőhely, akkor is átkelnek az úttesten, vagy épp megállnak beszélgetni a kerékpárúton. Az autóbusz-megállókról külön témát lehetne indítani. Gyakran a busz nem is bír beállni az erre kijelölt helyre, mert az autósok parkolónak használják, különösen, ha a túloldalon pékség található. Ha a busz mégis beáll, egy arra lazán kerékpározó hirtelen szitkozódó embergyűrűben találhatja magát.
