Szombaton a Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány Középiskolás Programjának keretében megszervezték a harmadik KP Szombat elnevezésű rendezvényt, amely a képzésükben résztvevő középiskolásoknak szólt.
A plenáris előadást dr. Besenyei Mónika, az MCC égisze alatt működő Klímapolitikai Intézet igazgatója tartotta. Az oktató az ELTE-n matematikából és fizikából szerzett diplomát, majd a győri Széchenyi István Egyetemen végzett környezetmérnökként. Nagy nemzetközi tanácsadócégek szakértőjeként is tevékenykedett, emellett több zöld civil szervezetnél dolgozott. Fő kutatási területe a környezeti fenntarthatóság és a gazdaság, illetve a vállalati szektor egymásra hatásának vizsgálata.
A képzés középiskolásoknak szólt (Molnár Edvárd felvétele)
Mit gondol, mennyire hatékony a jelenlegi oktatási rendszer ökológia szempontból?
– Úgy vélem, nagyon jó irányba mozdult el az oktatás, különösen Magyarországon. Egyre több tananyag érhető el a megújuló fejlődéssel kapcsolatban. Az iskolák különböző versenyeket, projekteket szerveznek e téma köré. Habár nem végzek reprezentatív kutatásokat, tapasztalataim szerint a mostani fiataloknak sokkal nagyobb a környezettudatosságuk, mint az idősebb korosztálynak, amit részben az oktatásnak köszönhetünk. Állandó jelleggel tanítok, és állíthatom, hogy a diákok tisztában vannak a környezetvédelemmel, sőt ötleteik is vannak. Nemcsak a száraz tananyagot tudják, hanem érdeklődőek és nyitottak a zöld gazdaság iránt, aminek kifejezetten örülök.
Miért érdemes mérni az ökolábnyomot? Miért ezt a témát választotta a plenáris előadásnak?
– Az ökológiai lábnyom egy olyan mérőszám, amely mutatja, hogy egy személy, közösség vagy ország mennyi természeti erőforrást használ fel a mindennapi életfenntartásához. Kedvenc témám, mert a környezeti hatást rendkívül nehéz megfogni, széles spektrumot ölel fel, hogy mennyire, milyen módon nyúlunk bele a környezetbe. Sajnos többnyire negatív beavatkozásokat végzünk, de van pozitív példa is. Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hogyan tudjuk fékezni a negatív kihatásunkat. Az ökológiai lábnyom egy jó eszköz arra, hogy ezt lemérjük. Vándorelőadásaim során észrevettem, hogy sokan használják a kifejezést, viszont nem feltétlen tudják, hogy mit jelent. Felvetődik a kérdés, hogy honnan ered, hogy miért jó és miért kell mérni? Miben más, mint egy sima gazdasági mérőszám? Használhatjuk a jólét mérésére? Lehet-e boldogságot mérni? Ha megismerjük a fogalmat, a módszertant, hogy csökkentenünk kell a lábnyomunkat, akkor könnyebben élhetünk harmóniában a természettel.
Mi az első lépés az ökológiai lábnyom szűkítésnél, amit otthon magunk is el tudunk végezni?
– Elsősorban egyszerű praktikákkal korlátozhatjuk. Az interneten a kalkulátorok segítségével kiszámoljuk az értéket. Mindenkié egy picit más, össze lehet állítani egy saját kis „étlapot”, amellyel eljutunk egy optimális minimumig. Cél, hogy fájdalommentesen pici tudatossággal oldjuk meg. A kérdőívek a lakásra, étkezésre, közlekedésre, beszerzésre, hulladék-újrahasznosításra, energiafelhasználásra vonatkozó kérdéseket tartalmazzák, tehát egy polgár feltételezhető fogyasztási szokásait mérik fel. A mai modern társadalomban gyakran több az igény, mint a valódi szükséglet. Például a szükséglet a lakhatás, az élelem, míg igény lehet a luxusautó, a külföldi nyaralás. A fogyasztói társadalomban az emberek többet akarnak, mint amennyire valójában szükségük van. Becslések szerint, ha minden ember fenntartható módon élne, és csak a szükségleteit elégítené ki, a bolygónk körülbelül 10 milliárd embert is eltarthatna.
Ha valaki komolyan szeretné redukálni a felesleges fogyasztást, mit kell tenni ahhoz, hogy ez ne csak elméleti, hanem gyakorlati szinten is beépüljön az életünkbe?
– Ahhoz, hogy gyakorlati szinten is megtörténjen, a napi rutinon kell változtatni. Először tesztelni kell a visszafogást, majd ha beválik, és nem esik nehezemre, akkor sikerrel jártunk. Tegyük fel, ha a vásárlási szokásinknál jelentkeznek problémák, akkor érdemesebb megfontolni, hogy a helyi piaci kézműves terméket fogyasztom, vagy behozatali tartósított élelmiszereket. Dönthetünk az energiatakarékos berendezések mellett, vagy szelektálhatunk hulladékot, vagy komposztálunk ételpazarlás helyett. Még a legapróbb cselekvéssel is hozzájárulhatunk, hogy jobb életet biztosítsunk a gyermekeink számára. Lehet, nem sokat számít globálisan, de ez a sok kicsi sokra megy, és még én is jobban érzem magam tőle.
Nyitókép: Dr. Besenyei Mónika (Molnár Edvárd felvétele)
