Amikor váratlanul, máig tisztázatlan körülmények között, befejeződött a március 15-i tömeges megmozdulás Belgrádban, sokan érezték magukat csalódottnak, kiábrándultnak, mert nem következett be hatalmas változás, mondjuk ki, a sokak által remélt hatalomváltás. Bár a legtöbben már előtte tagadták, hogy ez lenne az egyetemista tüntetések kicsúcsosodása, a döntés napja, tény, hogy annak eredményességére nagyban kihatottak a történtek, a pánikszerű riadalom, sokáig magának az eseménynek a lezajlását követően is azzal foglalkozott mindenki, hogy mi történhetett, hogy ki lehet a felelős, s kevesebbet beszéltek magáról a megmozdulásról, annak erejéről. Mindennek az lett az eredménye, hogy egy ideig maguk az egyetemisták is csendben folytatták a karok blokádját, legalábbis nem szerveztek egy ideig újabb, az újvidékihez, kragujevacihoz, nišihez és belgrádihoz hasonló nagy tüntetéseket, ezért sokaknak úgy tűnt, hogy kifulladt az egyetemista mozgalom, nincs már elég erő a fiatalokban arra, hogy folytassák a hónapokkal azelőtt megkezdett tevékenységüket. Csak a városok ablakaiból hallható esti edénykolompolások mutatták, hogy az elégedetlenség még a tömegek nagy részében benne van, s legtöbbjüknek esze ágában sincs elkönyvelni kudarcként azt, ami csak pár hete még százezreket hozott lázba az egész ország területén.
Hamarosan kiderült, hogy nem is ekképp állnak a dolgok. Az egyetemi hallgatók sorra kezdték bejelenteni újabb akcióikat, ezek között pedig csak az elmúlt héten mindenképpen kiemelkedő helyet foglal el két nagy vállalkozás. Az egyik a Strasbourgba tartó kerékpározók érkezése, a másik pedig a közmédia blokádja, mely alapjaiban rengette meg az ország első számú tájékoztatási eszközét.
A kerékpározókra ma hősként tekintenek az egyetemisták és az őket támogató széles rétegek. A kritikus tábor mindvégig megpróbálta lekicsinyíteni, eljelentékteleníteni az utat, azzal érveltek, hogy az európai intézményekben egyetlen „fontos” személy sem fogadta a fiatalokat, azzal, hogy megpróbálták cáfolni, valóban végigbiciklizték a közel másfél ezer kilométernyi utat, s megannyi más érvet hoztak fel az akció sikeresnek ítélése ellen. Lehet, hogy ezeket a fiatalokat nem egyenesen az Európai Bizottság elnöke köszöntötte Strasbourgban, de, könnyedén meg lehet állapítani, nem is ez volt a hallgatók elsődleges célja ezzel a nagy vállalkozással. Ma már mindenki elismeri, hogy azt nagyon is sikeresen elérték az egyetemisták, hogy az egyszerű emberekhez szóljanak, „felébresszék” az országot, azt az országot, amely polgárainak jelentős része elégedetlen a jelenlegi helyzettel, csak nem tudta az eddigiekben hogyan kifejezni ezt az érzést, hiszen nem talált megfelelő érdekképviseletre az ellenzéki pártok között sem. Az egyetemisták, most, ha úgy tetszik, ügyes útvonalválasztással, voltaképpen a diaszpórában élő állampolgárokat „keltették fel”. A fiataloknak ugyanaz az üzenete ma is, mint korábban: egy sikeres országhoz annak minden polgárára szükség van, azokra is, akik, a körülmények miatt, korábban már távozni akartak vagy kényszerültek. A széles körű támogatást itthon is akkor kapták meg, amikor gyalogosan vagy kerékpárral bejárták az eldugottabb falvakat is. Téved hát, aki nem az egyszerű emberek támogatásában, hanem egy tetszőleges magas rangú tisztségviselő kézrázásában akarja meghatározni egy-egy ilyen aktivitásnak a sikerességét.
A strasbourgi érkezéssel egybeesett az új kormánynak a megalakítása, és nagyjából a szerbiai köztévének a zárlat alá helyezése is. Ismét van lendület, a köztévé épülete előtt hétfőre virradó éjjel hatalmas tömeg gyűlt össze, akkora, mintha most lenne – ismét – kezdeti fázisban az egyetemista megmozdulás.
Világos, hogy az új kabinet nem tudja majd oldani és megoldani a társadalmi feszültséget, ezért lassan már politikai kérdésekkel is kezdenek foglalkozni a fiatalok. Kísérletek vannak arra is, hogy online térben folytatódjon a tanítás a karokon, ezek azonban kevés sikerrel realizálódnak. Annyit tehát most, március 15-e után először, teljes bizonyossággal meg lehet állapítani, koránt sincs vége a november óta látott elánnak.
Nyitókép: Beta
