Mesélte a barátom, hogy martonosi víkendháza mellett egyetlen hétvégén legalább kétszáz menekült vonult a Tisza partjára, hogy átjusson Magyarországra. A horgászhelyével szemben ugyanis van egy 130–150 méteres partszakasz a folyó holtága mellett, ahol a korábban áthatolhatatlan aljnövényzetet már letaposták, és át lehet gyalogolni a zöldhatáron. Csakhogy a magyar határőrség is tud erről a helyről, és természetesen igyekszik visszaszorítani az illegális migránsokat.
Azt is mesélte a barátom, hogy a horgászstégje éppen ebben az övezetben van, egyik nap egy negyvenfős csoport vonult el mellette, féléves csecsemők, fiatal lányok, asszonyok, megviselt férfiak, vélhetően szírek, arabok, albánok és egyéb nemzetekhez tartozók, akik barátságosan mosolyogtak, integettek, próbálták jelezni, hogy ők nem betolakodók, rá vannak kényszerítve arra, amire vélhetően az életüket tették föl.
Mesélte a barátom, hogy a ki- és egyben bevándorlók semmit sem kérnek, agresszivitást nem mutatnak, bár szemetelnek, hátrahagyják a használt pelenkákat, szemetüket. Gondoljunk bele, mit tennénk magunk az ő helyzetükben.
Mesélte a barátom, hogy egy negyvenfős csoport vonult el a hétvégi háza előtt, ő meg baráti társaságban nagy kondér tavaszi levest főzött, és jutott volna az elcsigázott csoportnak, amelynek a tagjai egész nap csupán chipset rágcsáltak. Erről jut eszembe, amikor az eszement, háborús és inflációs időben, a kilencvenes években megkérdeztem egy végzős nyolcadikost, hogy mi az álma, azt válaszolta, egyszer Chio chipset enni. Milyen álmaik lehetnek a menekülteknek?
Mesélte a barátom, hogy fájó szívvel nézte a negyven menekülőt, akikből másnap reggelre egy sem maradt Martonoson. Neki volt bőven eledele, és bár egy tányér levesre beinvitálta volna őket. Viszont nem merte, mert a hatóság ezt az emberbaráti gesztust az embercsempészek és az illegális határátlépők segítésének minősített volna.
Mesélte a barátom, hogy az ottani határsávba taxit is hiába kérnek, a sofőrök félnek, hogy ugyanilyen feltételezés miatt a kocsijukat is lefoglalják.
Kifordult világ, ahol mérlegelni kell, ki kinek segíthet.
