Temetjük a tévénket. Tizenhárom éves volt, jól és sokáig szolgált. Hagyományos katódsugárcsöves tévé volt, nem egy világmárka, de nagyon elégedettek voltunk vele. Különösen a gyerekeim, akik rengeteg rajzfilmet néztek meg a tévén. Az elmúlt években egyszer kellett javíttatni, miután egy nyári vihar alkalmával a környéken lecsapott a villám, és tönkretett benne egy alkatrészt. Bár a vihar előtt elővigyázatosságból áramtalanítottuk a tévét, és kihúztuk az antennazsinórt is, de ez sem segített. A készülékkel tehát szinte semmi gondunk nem volt, de a távirányítókkal már annál több. Az eredeti távirányító jó sokáig bírta, de végül teljesen használhatatlanná vált. Jó néhány univerzális és egyéb távirányítót kipróbáltunk. A szerelő egyszer egy zsákra való, több tucatnyi távirányítóval állított be hozzánk, eggyel sem működött a tévé. Végül a vásárban sikerült programozott távirányítót vásárolni, amely ugyan jól működött, csak a minősége volt gyatra. Így rövid idő alatt kénytelenek voltunk kettőt is venni belőle. Most ismét vásárlás előtt állunk, ezúttal tévékészüléket veszünk. A tartós, akár évtizedes szolgálatra alkalmas katódsugárcsöves tévétől pedig mindörökre elbúcsúzunk, és abban reménykedünk, hogy nem lesz igazuk az ismerőseinknek, akik szerint örülhetünk, ha az új készülék fele ennyi ideig is szolgál.
