Nem igaz, hogy van ennél lejjebb?! – ugye ismerős ez a mondat? Amikor a közvélemény értesül a felelős személyek kinevezéséről, vagy azoknak a cselekedeteiről, kijelentéseiről, sokan vannak, akik csak saját magukban ismétlik el a fenti mondatot, de olyanok is, akik családi, baráti vagy esetleg még szélesebb környezetben hangot is adnak a nemtetszésüknek. Ne legyenek illúzióink: zajlik a történelemhamisítás, félinformációk közlése, a valóság félremagyarázása, a beosztottak megfélemlítése, lekenyerezése, és mindez csak azért, hogy az éppen aktuális hatalom és annak kiszolgálói minél tovább megőrizzék a pozíciójukat és azzal járó kiváltságaikat.
Az viszont, hogy mindig van lejjebb, már nem igaz. Egyszer mindenki eléri azt a pontot, amikor már nincs lejjebb, amikor már szilárd talajba ütközik a lába. Ez az a pont, amelyet elérve lehet dobbantani, és kiúszni a felszínre. Aki nem teszi meg, az elsüllyed.
Akinek nem inge, ne vegye magára. A többiek pedig elgondolkodhatnak azon, hogy esetleg el kellene kezdeni öltözködni... és dobbantani.
