Utazó vagyok. Többnyire az éj leple alatt közlekedem, úgy biztonságosabb. Útközben sok érdekes helyet láttam. Találkoztam kedves, segítőkész emberekkel, és barátságtalan emberekkel is. Napközben igyekszem meghúzódni a fák között, távol a városoktól. Minél nagyobb egy város, annál több a kellemetlenség. Számomra ismerős a gumibotok hangja, de ha tehetem, elkerülöm a bajt. Nagyon váratlanul ért, amikor először vertek meg a rendőrök. A harmadik alkalom után már nem lepődtem meg. Meg lehet szokni, csak ne lőjenek! Azt nagyon nehezen viselem. Egyszer az embercsempészek fegyvert fogtak rám. Annyira megijedtem, hogy elsötétült minden, majd a fejemben megjelent a piros szín. Piros, mint a vér... Otthon most minden piros, ezért el kellett jönnöm. Muszáj tovább utaznom. De te megértesz, tudom, hiszen te is utazó vagy.
