Nyiklik-nyaklik a térdemen a táblakép, de ezt itt kell megírnom a holnapi Jó reggeltbe. Még tombolnak a leánderek, itt ülök az egyiknek a tövében. Némelyik már kétméteres fává nőtt, ezek a gyűjtemény első darabjai az Adriáról, már emberpróbáló becipelni őket télire. Sétáltunk Krk- szigeti nyaralásunk során, és a park ezektől volt illatos, nyalábnyi fürtökben lógtak a dupla virágok felettünk. Ezek ilyen fajták. Aztán Poratban a pink színű bokrok mellett tapasztaltuk újra, hogy szintén illatosak. Talán éppen ez különbözteti meg az otthoniaktól. San Marinóban láttunk először világoslila leándert, olyan volt, mint az orgona. Monacóból való a barackvirágszín. Mintha a tájból hoztunk volna magunkkal egy darabot. Eleinte aggályoskodva, vizes szivacsban szállítottuk a hajtásokat, nehogy kiszáradjanak. Rodosz- szigetén nem tudtam megállni, hogy az utolsó este ne törjek le két ágacskát a dupla citromsárgából meg a mellette álló bokorról is, ami még ki sem nyílt. Ezek igencsak mostoha körülmények között értek haza egy kis nejlonzacskóban, a bőrönd alján. Mégis gyökeret eresztettek. Az első évben csak növekedtek, nem hoztak virágot, de az idén legnagyobb meglepetésünkre szinte utolérve a többieket, teljes virágba borultak. Kiderült, hogy megindult az egyik citromsárga, a másik, az ismeretlen pedig narancssárga lett. Nagyon szívósak, nincsenek rajtuk tervek, és végképp bebizonyosodott, hogy csak a tengeri leándereknek van illata, méghozzá különböző. Ahogyan eltérő a növekedésük, úgy a gondozásuk is más. Van, amelyiket folyton permetezni kell. Igazából sose gondoltam, hogy mediterrán kertem lesz, és abban fogok olvasgatni. Most fotókat küldtem a mobilommal az ismerőseimnek, csak néznek gyanakodva, hogy ez tényleg az én kertem-e, nem nézték volna ki belőlem.
