A hét végén immár másodszor került le a szabadkai Népszínház épületéről a homlokzatot eltakaró építkezési háló. Először az építő mutatta meg a szabadkaiaknak – nyolc év után – az újjáépített korinthoszi oszlopokat, pénteken meg a politikum „leplezte le” az elkészült részt.
A lakosság körében végzett ad hoc körkérdés szerint a szabadkaiaknak tetszik a felújított rész. Örülnek, hogy ha lassan is, de végre eltűnik a betonszörnyeteg a város központjából.
Engem inkább szomorúsággal tölt el mindez.
1975-ben nyilvánították először életveszélyessé az épületet. Már akkor fel kellett volna újítani. Azaz azóta nincs rendes színháza a legnagyobb magyar városnak. Negyven év után most annak kell örülni, hogy végre elkészül. Igaz, hogy nem akkora és nem olyan lesz, mint ígérték, az is igaz, hogy amit csak lehet, ki kell belőle spórolni, s a színpadtechnikai felszerelés sem a legkorszerűbb és legminőségibb lesz, de legalább lesz színház.
Negyven év várakozás után nem ezt érdemli ez a város.
