Először 1984 tavaszán Párizsban láttam, hogy az utca egyik oldalán esik az eső, a másik járda viszont teljesen száraz. Több mint 20 évvel később Újvidéken megismétlődött az élményem. Újvidék nem Párizs, de a két és fél évtized alatt alaposan megnövekedett – azóta még inkább –, s ebből adódik, hogy minél nagyobb egy város, annál valószínűbb, hogy meteorológiai szempontból is változatosabb lesz. Ahogyan azt Đorđe Balašević szellemesen túlozva leírta egy önéletrajzi jelenetben: Mi a hűvös oldalon laktunk, és még a havat hánytuk, amikor az utca szemközti oldalán a gyerekek már derűs napsütésben golyóztak.
A szerbiai bulvármédia sok mindenre nincs tekintettel, így nem meglepő, hogy nekik az időjárási különlegességek sem fontosak. A legegyszerűbb pl. megírni, hogy Újvidéken ítéletidő pusztított, a szél fákat csavart ki gyökerestől, az eső pedig elárasztotta az utcákat, házakat, a járműveket, és a becslések szerint az anyagi kár óriási. Pedig Újvidék már nem olyan kicsi, hogy az ítéletidő egyszerre az egész városban pusztítson. A vihar, az erős szél és zuhogó eső csak egyes városnegyedeket „támadja", másutt nem is tudni, hogy bármi is történt volna.
Ilyenkor nekem az a legingerlőbb – ha nálam éppen nem volt se vihar, se kár – hogy a magyar nyelvű hírportálok egy az egyben átveszik a bulvár híreket a pontatlan adatokkal együtt. Pedig odaírhatnák, mert könnyű megtudni – nem rontana az semmit a híren, sőt – hogy Újvidék Telep negyedében, vagy a Limánon, esetleg Kliszán...
