Már csak ötezer dinár az esetenként (?), naponként (?) ellopható érték- és vagyontárgyak plafonja. Ez alatt az értékhatár alatt még szabad büntetlenül lopni. Még szavakat is, amelyek már rég elértéktelenedtek. Talán azért, mert épp azok a politikai-üzleti körök koptatták és lopták el jó részüket, amelyek a törvényeket hozzák. Eltulajdonításuk és kisajátításuk után a szavak többsége visszatért ugyan a hétköznapokba, de nyakatekerten, jelentésükből kiforgatva. Az ellopott és kompromittált szavak közül elgondolkodtató az emberséges, a patrióta (hazafi), az egyenlőség, az erkölcs, a munka, a tisztesség és a szolidaritás sorsa. Az egyéb tulajdonsággal, hangulattal, tartalommal és érzelmi töltéssel bíró pedigrés kifejezések, szavak egy része szintén a politikai-gazdasági kalandorok, haramiák és félanalfabéták prédájává vált. A szótolvajok esetében az engedélyezett kis értékű lopás felső határát nem húzták meg. Így az elbirtokolt szavakat a jövőben is jól fel lehet használni az önös érdekek igazolására, a törvényi kiskapuk igénybe vételének indoklására, a durva törvénysértések megmagyarázására, esetleg politikai és gazdasági disznóságok leplezésére. Emiatt lassan már nem lesz mivel józanul érvelni, sem gondolatainkat hitelesen és közérthetően kifejezni.
