Szabadkáról autóztunk Temerin felé, amikor Kishegyesen egy elektromos rolleren egyensúlyozó néni a mellékútról elénk vágott. A férjem tapasztalata mentette meg a helyzetet. Szó nélkül azonban mégsem hagyta a szabálysértést:
– Nem sokáig hasít már az utakon a néni.
– Hacsak be nem jegyezteti az „áramos seprűjét” – egészítettem ki csipkelődve a gondolatmenetet. Nevetve folytattuk az eszmecserét:
– Végül is. Nyugdíjasként van ideje sorba állni a rendőrségen.
– Á, nem ott kell ám regisztrálni az elektromos rollereket. Nemrég írtam, hogy a Közlekedésbiztonsági Ügynökség intézi az ügyeket április 5-étől.
– Mintha annak annyi fogadóirodája lenne!
– Tényleg, most gondolok csak bele: fogalmam sincs, hol és hány irodájuk van. Nem is tudom, hogy képzelték: majd a gunarasi mama Belgrádba vagy Újvidékre utazik regisztrálni az unokája rollerjét?
– Majd az unoka elviszi.
– A „trotinétján”?! – kérdeztem amolyan vajdaságiasan vidulva az elképzelt jeleneten. Férjem pedig azonnal rákapott a zsargonra:
– Csak a „batéria” kitartson addig! Mert töltőállomás aztán egy sincs – utalt a környezetkímélő megoldások hiányára a párom. Mire én további következtetésre jutottam:
– De elektromos roller sem marad sok, ha megfizettetik a bejegyeztetésüket.
Kíváncsian várjuk, hogy az új rendelkezés alkalmazását követően június 15-étől vajon mennyi füstmentes kétkerekű marad az utakon abból a 250 ezerből, amely a felmérések szerint jelenleg az országban közlekedik.
