Senki sem mondhatja meg biztosan, hogy a nyugati kultúrkörben miért január elsejével kezdődik az év. Nem kötődik hozzá semmilyen csillagászati vagy évszakhoz fűződő évkezdő esemény. Ez egyszerűen a tél közepe, még nincs itt a természet éledésének az ideje, amikor a zsidó vallási év kezdődött a húsvéti ünnepkörrel, vagy a magültetés ideje, amikor a zsidó világi újév, a ros hásáná van, nincs napéjegyenlőség, de a karácsony közeli téli napfordulón is rég túl vagyunk már.
Jézus életében sincs kiemelt fontossága ennek a napnak, mert körülmetéltetése a nyolcadik napon a zsidó vallási törvények szerint mégsem volt egy olyan üdvtörténetileg fontos történés, ami miatt évkezdetté kellett volna kinevezni.
A lehetséges és legvalószínűbbnek tűnő magyarázat, hogy a rómaiak januárt a leginkább latinnak mondható istenségről, a kétfejű Janus istenről nevezték el. Ő volt a kapu, a háború elkezdésének és befejezésének, a végnek és a kezdetnek az istene. Számukra tehát, miután már túl voltak a szaturnáliák év végi mulatozásán decemberben, indokoltnak tűnhetett az évkezdetet annak a hónapnak a kezdetére helyezni, amelyet az újrakezdés istenéről neveztek el. Számunkra ebből az indokoltságból már csak annyi maradt meg, hogy az újév jelképesen nekünk is az újrakezdés ideje.
