Bár nem szeretem a telet, sem a hideg időjárást, sem azt, hogy már délután négykor sötét van, mást pedig nem akarok csinálni csak ágyban lenni egész nap, rejtve a külvilág ridegségétől, mégis van benne valami varázslatos. Ez a varázslat nagyjából karácsonyig szokott tartani, ha szerencsénk van, még kihúzzuk vele a szilvesztert is, de ez nem esik meg gyakran. A január és a február pedig, mintha egy örökkévalóságig tartana az ünnepi szabadságok után, nyirkos és sötét minden nap, és merem állítani, hogy még az őrült télkedvelőknek is betelik a pohár egy idő után. Hogy ne csavarodjak be a rengeteg sötétségtől és az ötszáz réteg ruhától ki kell használnom a tél nyújtotta lehetőségeket. Az egyik kedvencem ezek közül a színház. Színházba menni egyébként is csodás kikapcsolódás, de az év más szakaszain sokszor nehezen veszi rá magát az ember, de télen, tökéletes. Ehhez hasonlóan szórakoztató a mozi is, plusz pont jár érte, hogy a színházzal ellentétben a moziban még enni is lehet. Ilyenkor külön öröm meglátogatni egy kiállítást, beülni valahová vacsorázni, vagy csak meginni valamit. A kültéri programok közül nehéz lenne bármit is kiemelni, mert mint már említettem, nem vagyok oda a hidegért, de talán nem olyan rossz néha elmenni egyet korcsolyázni.
Persze nehéz megtalálni a jót azokban a dolgokban, amiket nem szeretünk. Ahogy a télre gondolok csak negatívumok jutnak egyből az eszembe, de ilyen esetekben kénytelenek vagyunk csak addig erőlködni a boldogsággal, míg meg nem történik.
