Nálunk minden évben az a gyakorlat, hogy december 24-én délután előszedek néhány aprócska díszt, ráaggatom az 50 cm-es műfenyőre, és felteszem a kis szánkóra. Nem azok táborát erősítem, akik már novemberben feldíszítik a karácsonyfát, pedig akár három fára elegendő dísz is bedobozolva áll a szekrényben. Ezért döntöttem úgy, hogy veszünk még egy nagyobb fenyőt abból a fajtából, amely megszólalásig hasonlít az élőre. Körbejártuk az üzleteket, találtam is szebbnél szebb, hangzatos nevű PVC-fenyőket – nekem például a Victoria tetszett leginkább –, de miután rápillantottam az árcédulára, elment a kedvem a vásárlástól: a másfél méteres 16 ezer dinárba került. Az egyik barkácsszaküzletben megláttam egy kis duci műfenyőt ennek a töredékéért, de nem vettük meg, mert még akartam aludni rá egyet. Másnap már úgy ébredtem fel, hogy megvesszük. Vasárnap lévén igyekeznünk kellett, mert háromig volt nyitva az üzlet. Mire odaértünk, kiderült, már csak az az egy maradt, amelyik ki volt állítva, úgyhogy lekaptuk a polcról, még mielőtt valaki más kivetette volna rá a hálóját.
A poén az egészben az, hogy útközben díszeket is vásároltam a meglévők mellé, úgyhogy a régiek ismét bedobozolva maradtak. Lehet, hogy decemberben ismét fenyővásárlási körútra megyünk?
