A demokrácia, ahogyan ma ismerjük, nem hellén találmány. Az athéni népuralom közvetlen demokrácia volt, amelyben a szavazás módszerével minden teljes jogú polgár részt vehetett a hatalomgyakorlásban.
A mai demokrácia a felvilágosodás korának eszméire vezethető vissza. Az Egyesült Államok volt az első államalakulat, amelyben hatalomgyakorlási módszerré vált rögtön a függetlenség kivívása után. Ez az újkori demokrácia közvetett népuralom, képviseleti demokrácia, amelyben a szavazópolgárok – ha a népszavazás ritka lehetőségét nem számítjuk – mindössze négyévente gyakorolhatják választójogukat. Voksukkal választott pártot és/vagy politikus delegálhatnak a törvényhozó testületbe, a parlamentbe és ezzel – rendes esetben négyévente egyetlenegyszer – szavazatukkal befolyást gyakorolhatnak a kormány megalakulására. Ennyi adatott a képviseleti demokráciában a választópolgár kezébe: a kormány konkrét összetételébe, annak a munkájába és a parlament működésébe a továbbiakban legálisan semmilyen beleszólása nem lehet.
Az elnevezés éppen ezért ne tévesszen meg bennünket, a népuralom nevű demokrácia szót a görögöktől vettük át, és emiatt az athéni közvetlen demokráciához kötjük az eredetét, holott annak sokkal több köze van a népuralmat az arisztokraták uralmával összeegyeztethető római kori köztársasághoz, a respublikához, amelyet görög szóval oligarchiának, a kevesek uralmának nevezhetnénk. Egy sajátos, a népuralom vonásait magába olvasztó oligarchia a képviseleti demokrácia, amelynek az eredete az ókori Rómára, és nem az ókori Athénra vezethető vissza.
