Két újvidéki barátnő elhatározta, hogy él a meghosszabbítás adta lehetőséggel, május derekán felül a Sólyom nevű gyorsvonatra, és ellátogat Belgrádba, ahol már mindketten régen voltak. Azt tervezték, hogy bejárják a központot, ellátogatnak a botanikus kertbe, azután a Kalemegdánra, talán az állatkertbe is, végül abban a vendéglőben ebédelnek, amelyik leginkább megtetszik nekik.
Ez volt a terv, és a jegyeket is elővételben vásárolták meg. Azután az egyikük az utazás előtti napon belázasodott, a másiknak pedig a már egy hónapja várt mester jelentette be, hogy délelőtt legyen otthon, mert szakíthat egy kis időt...
Szóval utazni nem lehetett, s elhatározták, hogy visszaváltják a jegyet. A pénztáron aztán megtudták, hogy olyasmi nincs, esetleg elajándékozhatják.
Nevetséges, mondta egyikük, hisz a tízezres kabátot visszaveszik, a 300 dináros vonatjegyet meg nem. Nem nevetséges, mondta a pénztárosnő, de amikor megtudta a mester jövetelét, elfogadta, hogy egy kicsit valóban kellemetlen, de mit tehetnek, a kormány így döntött.
Gondolom a kormány nem azért határozott így, mert bosszantani akarta a polgárokat, hisz a tárcák hordozói aligha tudnak az élet apró bajos dolgairól, csupán nem hitték el, hogy a gyorsvonat a covid utáni hetekben olyan népszerű lesz, hogy még különjáratokat is kell indítani, s jobbnak látták, ha eleve egyetlen para bevételről sem mondanak le.
