Egy kellemes szülinapi vacsoráról sétáltunk hazafelé a Strandról, az égbolt már alig vöröslött a lepihenő nap után, de az utcai lámpák még nem gyulladtak ki a szürkületben. Pár hete már, hogy a háború okozta világválság miatt csak sötétedéskor kapcsolják be az utcai világítást, mondhatnánk, a közbiztonság kárára, de nekem nincs ellenemre: szép látni, ahogyan kigyúlnak a lakásokban, házakban a fények, ilyenkor más a hangulata a városnak. Amikor a sétányról beértünk a Limáni parkba, fura hangokra lettünk figyelmesek, olyan volt, mintha patak csordogált volna körülöttünk. És láss csodát: nem patak volt, hanem beüzemeltették a régóta ígért pop-up locsolórendszert (a földből kiemelkedve lassan vízzel permetezi a füves területet), amit pár éve helyeztek el a parkban. Az egyedüli bibi az egészben az volt, hogy nem úgy működött, ahogyan azt tervezték, egyes helyeken több mint egyméteres magasságba lövellt a vízsugár, ezért a szürkületben úgy tűnt, mintha gejzírek törtek volna fel a Limánon, körülöttük óriási tócsák keletkeztek. A gyerekek mindjárt kaptak is az alkalmon, a Strand után a parkban is lubickoltak egyet.
